Radnai István: ELVADULT KERTBEN



   pimpósodik a bor keseredik az élet
   a tajga sem terem több áfonyát
   gyopárt sem lengetnek a bércek
   ne is mondjam akinek honát
   feldúlták álmát is csonkítják
   elvették hazámat s az éjszakát

   valaha volt szerelem leszárad
   ne hidd hogy megúszod a telet
   életemen átvonult a század
   fonnyadok leeresztett a szelep
   torkomon keresztbe akadt meg a falat
   beton a zárka betonból a falak

   se méz se áfonya se hamvas rózsa
   nyekereg béka-hangszerem belém mart a rozsda


   Radnai István


2 megjegyzés :

  1. Tapinthatóan érzékletes sorok, kedves Rapista. (h)

    VálaszTörlés
  2. "Elvadult tájon gázolok:
    Ős, buja földön dudva, muhar." (A.E.)
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés