Mégis otthon kellene lenni. Egyszerűen a tárgyaink között. Már a harmadik tepsi meggyest sütném, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Fineszes világ
Mottó: A valóság illúzió, de valóságos illúzió. (László András, kortárs filozófus) Csak nyugalmasan Bakos úr nyilatkozik. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Idő ostora
béklyóként maraszt hó helyett süppedő sár rémült napsugár idő ostora csattan hajt maga előtt tovább év hátán utas a talányos jöve... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az alku
Dr.Faustus minden idegszálában érezte, megöregedett. Kívülállóként vizsgálgatta magát karszékében, vastag-kockás plédbe csavart tes... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Spirál
Dimenziókapu – zárja-nyitja egy spirál, hol eltűnik vagy feljavul egy cseppben a világ. (Pápa, 2015 tavasza) Tovább olvasom »
Kapolyi György: Sötét árnyak
A vén ház, nedves, vastag falaival, nehéz- tömör ablaktábláival, nem volt éppen barátságos és hívogató látvány. Az elvadult kertben... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Időnk
Elárulnád, mire való? Elütni, átvészelni? Emlékezni? ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Katarzis
fájdalmad elhallgat rövid csendje után újra dobolni kezd idegek játékán tested bénult s remeg érzékeid sokkja zavaros álmaid vég... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mai Miatyánk
Mi atyánk Isten, ha vagy a mennyekben, légy hozzánk kegyes, bocsásd meg a bűnöket, ha megbánják a bűnösök. Tégy valamit, hogy több... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Fiú és lány
Élt egyszer egy fiú és egy lány, Túl a folyón s a tó partján. Ketten voltak csak, meg egy ház: A hegyen, az erdőn egyedül állt. Nem ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Közlekedünk…
Emlékszem M. úr majdnem balesetére: csaknem összeszólalkozott egy villamossal, de szerencsére idejében leállt, illetve a tuja is lefé... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Hát ha maga mondja...
Hát persze, hogy én mondom, ki a franc mondaná. Aztán miért mondaná más? Csak úgy, az érdekesség kedvéért? Vagy egy olyan időnyerési ... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Folyó fut mellettem a gondolat sebességével
Folyó fut mellettem a gondolat sebességével. A hullámokba bámulva elmélkedem a létezés mélységein. Az élet olyan, amilyen. Felruház, ... Tovább olvasom »
Farda József: Lokálpatrióta
Mindig is nagyon szerette az erdőt, ahol felcseperedett. Tisztelt minden bölcs, öreg fát, gyakran kérte ki tanácsaikat. Kis korában ö... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A hatalom felelőssége
Aki feljutott a csúcsra, kitűzi büszkén zászlaját, nem kellett sziklát másznia, a helikopterből kiszállt... Körültekint a szép vidék... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Karácsonyi éj
A hó. Mindent betakar, és eltakar. Jótékonyan melegíti a földet, és elfödi azt, amit nem akarnak, hogy látható maradjon. Az olvadás... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ajándék
hófehér szavam szikrázó szép csillogás vakító varázs karácsonyöröm szeretetajándéka boldog ragyogás Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Alfonz élete
Amióta az erdőben megtörtént az a kellemetlen incidens, azóta Alfonz, a hernyó egészen lelki beteg volt. Leginkább egyedül rágcsált... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A sajt
A holló, köztudottan igen alacsony szellemi szinten károgott. Igaz, hogy nem is volt szüksége különösebb észre, mert amiket csinált e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hajnali álom
hajnali háromkor kínzó fájdalmakkal riadtan ébredtem álmomból. tágra nyílt szemekkel vívtam gyötrelmekkel, bámultam a sötétbe, ked... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Legalább
Becsapták, szédítik? Bántják a trükkjeik? Hogyisne szenvedne! Árulkodik arcuk… Legalább a gúnyos mosoly ne játszódnék... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Érző lények vagyunk
Érző lények vagyunk. Valamennyien boldogok szeretnénk lenni. Valamennyien a boldogságot és a boldogság forrását keressük. Ez tesz ben... Tovább olvasom »
Varga Árpád: Változó levegő
Telik-múlik az idő, változik a levegő. Ami most új, benne a régi… De kinek jó újra azt fölidézni? Kik Istent megtagadják, lám For... Tovább olvasom »
Akire büszkék vagyunk
http://www.litera.hu/hirek/fust-milan-dijak-2016-ban Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Hártyák
az előbb felhomályosított a TV két celeb között természetesen hogy mitől is tágult egyetlen gyermekem kómában félig csukott szem... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az Utálatos
A domboldal egészen az erdőig futott felfelé, száraz emelkedőjén csak a szívósabb fűfélék, és a kisebb mezei virágok bírtak virítani ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szemed
szemed színe rejtelem szivárvány titkát nem fedi fel nekem örök talány napkelte és lemente kergetőzik benne játékos fényt nevet ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A nagyúr délutánja
A húsvéti harangok szakadatlanul búgtak, beterítve hangjukkal a korai napfényben fürdő várost. A háztetőkön verebek civakodtak, a tár... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)