Telik-múlik az idő,
változik a levegő.
Ami most új, benne a régi…
De kinek jó újra
azt fölidézni?
Kik Istent megtagadják,
lám Fortunában hisznek!
Egy hosszú távú lépést-döntést
átlátni később már
nyilván könnyedebb.
Változó a levegő,
repülnek az esztendők.
Mi most új, abban van a régi…
Kinek jó unottról
újra regélni?
Fortunában úgy hisznek,
kik Istent elvitatják!
Megváltozhat, mert másképp látszik;
ami egyszer új volt,
ma legyintést vált.
(Pápa, 2014 tavasza)
A régit felejtetik a nyüzsgéssel teli napok, csak a jelenben él sok percpolgár... Meg várja a jobb sorsot, szerencséje, ha elhozná... Változhat a levegő, de úrrá lesz az embereken a kifáradás, kedves Árpád.
VálaszTörlésA ki- vagy belefáradás is okozhat más állapotba kerülést, mármint amely által "megmásítódik" egy-egy korábbi érzés, hozzáállás, viszonyulás, stb. S valóban, ehhez nem kell feltétlenül szerencse. Illetve olyan is van, amikor az állandó változásba fáradnak bele az emberek. (Egyébként most jöttem rá, hogy még annál is többféle olvasata lehet e versnek, mint ami írásakor ihletett.)
VálaszTörlés