Kolumbán Jenő: a fény hiánya



lefújtam a port csillogott
átkozott reménnyel néztem
mint törött üvegdarabot
fény sütött át rajta szépen

felbontotta a spektrumot
szivárvány színében égett
sötétben engem otthagyott
köddé vált hazug ígéret

csillag volt álma megmaradt
de tűzbe dobott be engem
nem kímélte a madarat
elhessegette a lelkem

némaság volt és szürkület
utamon egyetlen lábnyom
én léptem ott de este lett
már semmit nem kellett látnom


2016.07.22.


3 megjegyzés :

  1. Csalódottság, szomorú hangulat - bizony, ilyesmi fájdítja sokszor a lelket... ;(

    VálaszTörlés
  2. Kedves Jenő.

    Ezt a versedet, igazán sikerültnek érzem.
    Gratulálok.
    gyuri

    VálaszTörlés
  3. Csupa szomorúság, fájdalom. De tetszett....:)

    VálaszTörlés