9 megjegyzés :

  1. Kapolyi György2016. július 31. 20:41

    "Örök létű e vanás."
    Az írónak a szóalkotás, lelkének, gondolatainak, mások számára is hallhatóvá lett hangja.
    Hallhatóvá lesz énjének, belső milyenségének éneke, ami, ha engeded, elvarázsol, továbbgondolásra késztet, - észrevétlenül.
    Péterfillérek, dombokká, hegyekké sokasodva éles fénybe vonják a mát, őrizve emlékét annak az embernek, aki távozása után is él,
    érezni ködökbe burkolt, már mozdulatlan arcából figyelő tekintetét.
    A test mulandó, de a gondolatok, a szellem - örök.

    Igen tömör, felemelő írás, ezer gondolatot kelt életre Gábor.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2016. július 31. 23:28

      Értetted, amit e pár sorban leírtam, kedves Gyuri. Az alkotó, aki a szavak művésze, aki nem rest szakadatlanul foglalkozni fogalmaink, életünk értelmezésével, mindennek az újrateremtésével, távozásával hiányérzetet kelt bennünk. Ámde a testi valójában megszűnő ember helyébe lép életműve, melynek révén tovább él bennünk.
      Köszönöm soraidat, Gyuri! :)

      Törlés
  2. Radmila2016. augusztus 1. 6:41

    Ellentét és pozitív kicsengés. Nagyon tetszik.
    Szeretettel gratulálok: Radmila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2016. augusztus 2. 0:37

      Köszönöm, Mila, véleményed is részben az örökös ellentmondások mozgató erejét "méltatja", a valóságban, s az annak része irodalomban is. (o)

      Törlés
  3. Unknown2016. augusztus 1. 13:22

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Unknown2016. augusztus 1. 13:22

    Tetszik nagyon ez az eszmefuttatásod, kedves Gábor. A szavak mestere tovább van alkotásaiban. Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Francis2016. augusztus 2. 0:34

      Igen, ez így igaz. Kiváló írónk műveit szerettem, az Esterházy-könyvek élvezetesek voltak mind. Halála után ezzel a "péterfillérrel" kívántam "adózni" írásművészetének.
      Köszönöm, hogy reagáltál, kedves Hajnalka.

      Törlés
  5. Riba Ildikó2016. augusztus 11. 15:39

    Tetszett a versed, s igaz, amíg van szavunk, addig vagyunk. A méltók szavait őrzi az utókor, a kevésbé méltóké hamar feledésbe merülnek. :)

    VálaszTörlés
  6. Francis2016. augusztus 12. 9:30

    A méltók rendre építkeztek a nagy elődök műveire is, sűrűn idézték őket. Esterházy Péterre mint a legnagyobb olvasók egyikére is emlékezünk. "Amíg van szavunk..." - Örültem megfogalmazásodnak, kedves Ildi! :))

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )