Szilveszter különleges ünnep, az emberek öregebbek lesznek, ennek örülhetnek! Örömteli események, gondok, bajok, betegségek, feledésre méltó... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Csalódás
„Milyen érzés az, mikor várod a nőt?” (Kérdem; teljék az idő.) „Valami örök ide-repült kezdete?” - Elszállt. Kezdet se volt. Képünk a netrő... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megítélés
Baj, hogy nincs időd, vagyis csak kevés? Hogy végtelenül egyszerűsíts, találó legyen, bármiről szólj? A t... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A légy kalandja
Kerek tó a falu végén, horgászott a bátyám éppen. Csali volt egy kövér kukac, melyen egy légy lakmározott. Nagy hal bekapta a csalit ott, ah... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Télapó hazája
Valahol , messze északon szikrázó fénnyel vakító jégbirodalom, Hideg herceg alszik itt, szép tavaszról álmodik. Viharos szél havat szállít, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Kedélyzavar
Ülök a gépem előtt, nyugtalan fejjel, kézzel, az egészet alig értem... Ülök a gépem előtt, és tétován kérdem: hová lett a jókedélyem? A kép... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Félsz
Forog az idegen. és rossz érzés fogja el. "Itt aztán minden megeshet. Bármikor kirabolhatnak. Ami a legrosszabb: elvehetik életed.... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az idő visszafordítása
Visszatérek a jövőbe, távolodom egyre tőle,. Földi létre nem emlékszem, más tér volt ott, más időben. Régóta a Marson élek, ha ez - egyálta... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szállnak a gondolatok
Angyalszárnyakon szállnak a gondolatok, akár a madarak, szabadok. A szó elszáll, az írás megmarad, felelősség minden szavad. Hatalmával a be... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Virág, zölddel
Hideg volt. Az ég piszkos szürke, a fák kopaszon, társtalanul, csüggedten meredeztek felfelé. Az állomáshoz közeli virágüzlet már bezárt, ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Gyermekmesék
1. - Milyen pénzet adtál nekem? – jött vissza a boltból a kicsilány. Kenyérért küldtem el. Életében először egyedül. S most itt áll előttem... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Variációk
Józanul élők. Ide-oda élők. Henyélők. Kertelők. Erejükkel visszaélők. A kép Aatoth Franyo alkotása Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Elfújja a szél
Hűvös estében sötéten aláhulló falevél, lassan zizegve fújja a szél: sóhaja még elkísér. Hó helyett satnya dér, fényes hátú bogár már al... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Görbe tükörben
Van, aki ugrál, van, aki mászik, a legtöbb ember szerepet játszik. Semmi sem az, - aminek látszik. Lelkünkben is békésen összefér a jóság, g... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hogyan keletkezett a világ?
Miért zöldell a fű? Miért hull le a lomb? Miért fut a szemét, ha kergeti a szél? Miért hal meg korán, aki még alig élt? A virágok színét, a ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: De ha...
Változhat minden ember, hirdeted bátran, fennen. ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szeretni
"szeretni jöttem" erre a szép világra ne bántsd szívemet ./. "szeretni jöttem" fényt gyújtani a sötét öleléséb... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Életünk
Álmodás. Zene. Tánc. Óévek. A jelen, jövőnk. ... és a folytatás. A kép címe: Láthatatlan erő; Kabay Tilda munkája Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Téli madáretetés
Itt a tél, fúj a szél,zörgeti az ágat. Fütyörész, dudorász szomorú nótákat. leveletlen ágon éhező madárkák ismerős aranyos gazdájukat várják... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Groteszkek
Zenét hallgat süket füllel hasztalan, festményekben gyönyörködik de vakon. Láthat, hallhat - érzéketlen, ő csak sznob... szépérzéket nem áru... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lét, ilyen
Szavak, tettek. Szép hamisságok. Fent átmosnak, megvezetnek. Magam mardosom. A kép graffiti Brazíliából. Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Egy nap
Egy-kettő, felkelsz. Várnak dolgaid. Teszed, amit kell. Közben eszegetsz. Haladtál, véled. És leszáll az est. A kép címe: Nyakig a vízben; F... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Haláltánc-ének /Villon nyomán/
Sikerrel kutat a tudós, az eredmények biztatók, önbizalma egyre nőtt. Jött a Halál, elragadta, és vitte - vitte őt. Az ünnepelt díva arca mo... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: SOS
Árad a bánat tengere, üres a koldus tenyere. Koldulni szégyen, lopni kell, vigyázz, hogy ne fogjanak el! Koldus vagy tolvaj éhezik, valami m... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Őszi, pihentető egyveleg
Mottó: Élni azt jelenti, mint örülni bármi áron. (Rejtő Jenő) Játékos meghatározás Egy meghatározás, egy okos tanács. Mi a legnagyobb sel... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hiába
Hiába a tervek. Hiába a szépség, a jóság. Hiába, amire vágysz, ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A boldogság
A boldogság kék madár, akinek vállára száll, megismerheti a titkot, mitől lesz az ember boldog. Ám tanácsot mégsem adhat, nincs egyetemes re... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az vagy nekem
Az vagy nekem, mint Nap az égen, ragyogó csillagok sötét éjen, mint színes virágok tavaszi réten. Te vagy a Nyár, gyümölcs a lombok rejtekén... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mértéktelen egyveleg
Mottó: Előbb minden felnőtt gyerek volt. (Antoine de Saint-Exupéry) (Ön)gátlásos feladat Murphy is mondhatta volna: – Van valami akadálya a... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mulandóság
Besároztak. Te csak nevetsz. Örvendeznek károdon. Mindig nevetsz. Elmúlik e világ is. Folyton nevetsz. Kép a netről Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mentsük meg a Földet!
A Nap melegít, a Hold világít, a csillagok díszei az égnek, ajándékok az élőknek. A föld, a víz, a levegő éltető, tápláló erő. Növények, áll... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Mesebeli változásaim
Egyszer volt, máskor nem, talán csak képzeltem. Szárnyam volt, repültem, felhők között, fán ültem. Szédültem, leestem, amikor felkeltem, kec... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jótanács
Kik jelszókat harsognak, kik tanokkal látnak el. Bámulok: hát mi ez? "Ne csodálkozz, barátom! ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Végletes
A gyerekek még repesnek, az öregek merengenek. Illúzió-rabok a zsengék, véneinké a túlélt idők. Rossz végletek? Az nem lehet: másként lát... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A téma
A téma véresen hevert az úttesten. Elgázolta egy autó, benne részeg újságíró. A témát felemelte egy költő, elvitte őt témástul a mentő. újsá... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Mit is...
"mit is mondhatnék ha már nincs miről beszélni? ha már csak a csendbe-gubózva lehet élni?" mit is mondhatnék ha csigaházamba búj... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hazai földben nyugodni
Elment a kedvesem új hazát keresni, az itthoni tájék nem elégítette ki. Kalandvágya űzte, bejárt sok országot, sehol nem találta meg a boldo... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önzetlen
"Fizet vagy nem fizet?... Akkor legyen hajléktalan!" Segítenek, törleszthet. Ám a pénznek híja... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Fizesd ki az italodat
Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba. De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy ér... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Társulás
Gondolatom, mint a pinty: szárnyal ágról ágra. Röppen, s mily szépen ring... Jótét lelkem hozz... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért szomorú?
Miért vagyunk szomorúak, mikor búcsúzunk? Talán érezzük, hogy többé nem találkozunk. Miért szomorú a halál? Testünk, lelkünk fáj. A gyászoló... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hajnal
Hajnali pára gyöngye a világra ráül, kedvemre csöndje: hűs takaró terül. Pirkadó napfényben madárka hussan, őszi levél csőrében rozsdásan... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az internet
Aki névvel nevezte meg magát, kiszolgáltatottá vált. Titkait szimatolják, ha van neki, megzsarolják. Meghurcolják, bemocskolják, élete így p... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ötlet
Ketten mentek előttem. Télikabátba burkolózva, ráérősen, munka után már. Nem lehetett beszédjükre nem odafigyelni. – Menjünk a könyvtárba!... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önismereti tűnődések
Mottó: Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék. (Mark Twain) Idővel Hű barát... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Évszakok - Ősz
Percre perc jött, napra nap, szállt az idő, mint a sas. Torlódtak az évszakok. Sárcipőt viselt a nyár, villámlott az őszi sár. Jeges szél f... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szemek
Növényeknek is van szeme, akár ikrek is lehetne. Kalászosok, hüvelyesek, csövön kukoricaszemek. Közösségekben léteznek, ezen belül egyformá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vallomás
Arcunk merevedik. Szívünk híg ezüst. Talmiak tetteink; ridegen élünk. Vágyunk már semmi nincs. Idegenülünk. A kép Kiss János műve. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Holnap
Mint az űrutasok, őrült hajtás, rohanás: túllenni a holnapon. Miért ez a hosszútáv? M... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szorongás mai időkben
Szorongó emberek áradó erőszaktól rettegnek. Védekezésre nincs elég erő, a föld óriás temető. Eltűnt a bizalom, mert az ellenség arctalan.... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)