Riba Ildikó: Merre fáj

  okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Kezed melege

Ne nyugodjon a szív, ha táncolni akar! Legyen hurrikán, tomboló vihar, mi tüzet áraszt! Villám, mely szemedre festi a vágyat, s kezed melege... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Variációk

Szabad Sajtó  szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »

Mészáros László: Az első csók [Naplórészlet]

Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Csillagkapu

Néma árnyékot festenek ma a csillagok Fagyos végtelen felé lépek hangtalan s félőn emléket rajzolok 2012. július 17. Mohol Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Holdtündér

tündér tündér kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér sajgó testem elalél fogd meg kezem hidegétől ne félj cirógató érinté... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Otthon

Tizennyolc  évnyi  csend.   Élünk,  vagy mégse.   Szólhatnánk. Szobánk közös.  Már az idő is  enged -  Mi nem. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Költ-ő co-társ

Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ  költő legyek! S míg körbe  döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »

Mészáros László: Akár a madarak

Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Őszidő

Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág (haiku változatok)

1 cseresznyefámon hópehely sok virágod ágfonat karol   szépségedtől szív ámul szellőtől fejem magasa felett   lágy lebegéssel lenge szirmaid... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Minden, mi megmaradt nekem

Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegé... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Harang

 este jön, harang kondul, cseng-bong, furfangos dallama beszél Tovább olvasom »

Mészáros László: Vallomás

Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni,  majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen!  Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Napraforgó lettem

Abroncsba szorított könnyeim utat nem találtak, megfojtott örömeim némán kiabáltak. Az elszigetelt vágyak már senkitől sem féltek, alagútnak... Tovább olvasom »

Mészáros László: Performance

Egymásba nyilalló test-melegek segélykiáltásai.  Hallod? Madárfüttyel tűzdelt esőcseppek  a sírással pólyált arcon.  Végtelenül rövid pillan... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hodtündér

Tündér, tündér, kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér. Sajgó testem elalél, fogd meg kezem hidegétől ne félj. Cirógató é... Tovább olvasom »

Mészáros László: Útvesztő

Bizony, a virágok gyönyörködtető halála parfümmé érik. A teremtés pálcavesszője maga a suhintás, tér-idő ajtaját csapdosó huzat. A lét esély... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vergődöm

vergődöm… csak állok sírod mellett nézem neved vésett betűit ma sem hiszem… pedig tudom ott vagy aki maradt belőled   hideg fekete gránitra ... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Üzenem...

Azoknak üzenem, akik megbántottak. Akiket egykor megsimogattam, s mára már a hátukat sem látom, eltűntek, hogy nekem fájjon. Nem fáj. Üzenem... Tovább olvasom »

Mészáros László: Remény

félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág

Rajtad cseresznyeág, hópehely ezer virág. Ágak sátra összezárul, szépségedtől szívem ámul.  Szellőtől fejem felett lengén, lágyan lebeg. Szi... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Az idő illata

Zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván. Kelyhére pillangó száll, nyomában úszkáló ökörnyál. Lengő laboda lassan két karomra hasal. Idő ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Léleklakat

Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »

Mészáros László: magunkra ismerek

ismerem ezt a tájat,  méregzöld nyelvekkel  lihegő rét, szomja megnevezhetetlen  egyetlen távoli karccá  zsugorodott csillagrendszerek  taga... Tovább olvasom »

Mészáros László: Bohóckönnyek

Krizantém-arcú, mélykék tó virít, szélcsend vasalja ezüst ráncait. Nádvégre tűzött lepkeszárny virraszt, csönded visszhangja újra felriaszt.... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató, nyolcvanas évek

  Aztán csendesen,              lassan, titokban,              mint hó után a föld,              felébredünk. (a téboly              a halál... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Error

Mi az error meséld el nekem: error a hiba, mi életem  megbicsaklott sora.   Hittem a hiteltelent, vesztettem szerelmet - szenvedélyt, ezt do... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: E-mail érdeklődés

Sziasztok! Akartok esetleg csoporttalálkozót? Olyan rég dumáltunk! Utálhatnánk egymást. :) Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Tévhit

Őriztem szépnek hitt emlékedet: időnként leporoltam, simogattam. Azt mondtad sose kellett volna...   Egy mozdulat, és söpörtem mindent: kuka... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Ciklámen

  Tegnap az óvodában, egy kisgyerek átadott nekem egy csokor hóvirágot. Azt mesélte, hogy a testvérével szedték…. Suttogva köszöntem meg, ma... Tovább olvasom »

Balogh Géza: Natali Klepcova: Én ezüstöket kértem… (Я просила серебра...) (műfordítás)

Én ezüstöket kértem. A nyár zöldeket hozott. Én ezüstöket kértem. Az ősz aranyat adott. Én ezüstöket kértem. Te tél platinát adtál. A tavasz... Tovább olvasom »

Mészáros László: Madárka

Rügyek és szirmok nélkül, üresen zihál, amennyire csak üresnek érezhető egy faág, mintha béna lábait verné egy világszép leány. Lásd, zuhog ... Tovább olvasom »

Mészáros László: Nem így akartam

1. Ne szólíts, Apám, többé gyereknek, öldöklő szívű felhők temetnek! Kifosztott akol, állok a napon, tűző árnyékom véremmel marom. Égnek az ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Rózsaszín szőttes

tapogatózó tegnapi áporodott álmod rózsaszín szőttes   kútból csurranó friss víz hűvöse érzékeid ébreszti   varázsos világban valóságod vár ... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sziromparázs

Vagyok a szirmon felejtett parázs, Sorsom virága lázas lázadás. A Hajnal előtt ki halkan kinyílt, a sötétlő föld, a vérrel telt sík. Ki szív... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Britt G. Hallqvist : Az a fiú ott (műfordítás)

Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »

Balogh Géza: Nyina Makszimova: Kővirág (Каменный цветок) (műfordítás)

A türelem gallyán sorvad a részvét. Nincs már virágot tápláló oldat. Nem leled bennem éltető vér cseppjét: Lelkem vesztének oka a bánat. A n... Tovább olvasom »

Mészáros László: Odaveszett

Egyetlen kövem tóba dobtam. Mindenünk oda! Ki segít hát a víz pillanatnyi kráterébe visszahelyezni a csobbanást? Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Sikolyban

szavak elhallgatnak makacs falak leomlanak ereje elméket kavar kétélű fájdalom facsar sikolyban állok magam fogolyként arctalan élet törmelé... Tovább olvasom »

Blank Judit: Megbocsátás

Ma kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák közt Nyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét, És ágak közt megbújtak, zöld lombokban ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Vihar

szellő volt karod orkánerő dagasztott vihar lett szárnyad Tovább olvasom »

Mészáros László: Kedvesem

Látod-e vajon te is, Kedvesem? A néma éj kifakadt véraláfutása csöppen el vörösen, s alkonyi ingben feszengő, szőke nyárfasor tovapattant go... Tovább olvasom »

Blank Judit: Angyal szállt le

Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy ör... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Hallgat

hallgat az ég hallgat a sötétség hallgatok én nyúló némaság helyettem csalfán búsan beszél Tovább olvasom »

Mészáros László: Kezed

  Egymásba feledkezve a kezed és kezem. Hajnali kertek deres sörényén elidőző, eleven csillagszilánkok pulzálnak szemeid kékjében. Táncoló l... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkék

Hétszínkék  csodaszőrű  kuvaszt simogattam. Az övé volt. Előttem járt. Megmutatta a soha nem látott  csillagtüzeket. Határtalan kötélen ring... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Igazság

lehunyom szemem szorosra zárt pilláim mögött sziporkázó féktelen fények villóznak rajzolt köreik között kérdezem létező igazság miért fáj ne... Tovább olvasom »

Blank Judit: Amire csak az anyák képesek

1945. júniusa volt. Véget ért a 2. világháború. Véget ért az embertelen, értelmetlen öldöklés! A hír olyan gyorsan terjedt, mint futótűz a s... Tovább olvasom »

Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)

Ragyogó napsütésben békés a kikötő, nedves köteleit szárító, szunyókáló, és egymáshoz közel álló, tűnődő két kecses hajó. De üt az óra. Teng... Tovább olvasom »