Reszket a lehullott ruha, önmagát viselni kevés.
Minden ha, minden még, minden lélekfény-rebbenés.
Hajlott este van, s a homályban úgy hiszem, Isten arca vagyok.
Az elfolyt idő maradékán tünékeny protonzónáidba zuhanhatok.
Parázsló, napszítta tájon ma is érzem bőröd illatát: a kötelék halott.
De mámortól részegen, mégis hozzád vetkezem: mindenem adom...
Így játszik a botor képzelet, s lám, még ma is álmodom Veled,
míg lobos-csahos szél szalad, fogsor szép napod rám havaz, ékszerlényed
völgyeim vonalát doromboló holdként éri, szomjúzza az éj madarait
átölelni, sásként nyúlni, holdpatkós lovakat felnyergelni, széjjeltépni...
Öröklött tüzeink nem oldhatja ki semmilyen fal, titok telt lepedőnk betakar.
A lelkem égetem épp el, kárhozatokra dobok harsogó üteme nyargal a porba.
Csak ne fájna úgy a tél, léptem csöndje eltörött, járok csak a föld fölött.
Szőlőgerezdeket érint végtagom, sorompó és puskatus a jutalom, kegyetlen őrök...
A rövid nyarak kazaltüzén, a pernyeéjszakán, mégis kevés magam viszem feléd.
Sarutlan lábam szögbe lép, nincstelen szegény én, szerelemnek hiány-énekén
túl sok-sok dróthatáron vödrökkel szállok a padláson, hol a lombok gömbje szabálytalan,
s csupán csak önmagamnak mormolom: Te Bolond! Nincstelen Lelked az Idő marja,
így túlvilági nyelveken, angyaltetem grádicsokon is túl, csak a láz az, mi szüntelen
fényport söpörtet velem, miközben határok nélkül egyre csak a Te Neved énekelem.
Debrecen, 2010. december 4.
"A rövid nyarak kazaltüzén, a pernyeéjszakán, mégis kevés magam viszem feléd..."...ilyen a lángoló szerelem, nagyon szép gondolat(sor) Kedves Ditta, örömmel olvastalak...)))
VálaszTörlésBizonyosan meghallja éneked...
VálaszTörlésPrózaversedhez szeretettel gratulálok.
VálaszTörlésAlkotásod tele elvont gondolatokkal, költői kőpekkel sűrítve.
Szeretettel ölellek: Mila
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem... De szép költői gondolatokba öntötted, drága Ditta. Szeretettel olvastalak.
VálaszTörlésMég csak kevés versed ismeretében, kezdek rájönni pár jellemződre, kedves Ditta! Az egyik nagy vonzereje írásaidnak, hogy úgy érezni: ami "eléd jön", különösebb válogatás nélkül be tudod építeni verseidbe. Még ha gondolom is, hogy szelektálsz, akkor is miért ne hihetném, hogy nem, mert amit megjelenítesz, annyira természetesen jól adja magát. (Például: protonzónák, a maguk rejtelmes, pozitív hatásukkal; fogsor szép napod; a doromboló hold, angyaltetem grádicsok stb.) Vagy mondjak mást: szerényen, mégis milyen nagyszerűen szól az a "kevés magam viszem"... - Nagyon tetszett, még elolvasom párszor... :)
VálaszTörlésMindenkinek nagyon szépen köszönöm! Régebbi vers darab ez a vers is, csak mikor átköltöztünk ide, magamtól nem hoztam át mindent...
VálaszTörlésNeked külön is köszönöm Kedves Francis! Szeretem ezt a nevet! Annyi mindent felidéz bennem! Bizonyára nem véletlenül választottad Magadnak! Érdekes módon Villon és Hesse jutnak leginkább eszembe róla és még valaki...
No, ami elém jön, az az életem... Vegyipari Szakközépiskolát végeztem, de egyetlen napig sem voltam vegyész... Több bölcsészdiplomám van,. s életemben jártam az ezoterika völgyeiben éppen úgy, mint a hit fényében... Szóval, a szavak csak úgy kibuknak belőlem; igazad van!