Gondolattalanul












Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.
Üresen szól szív, szó, száj így a mának.
Eszméléseimnek értelme te légy
árnyat-bontó fényisten. Úgy várlak.
Hamvadó tüzem lobbantsd lángra parázs,
fakassz dalra még te örök életű.
Légy kifosztott lelkemnek az apanázs.
Nélküled -látod- minden sor holt betű
ezüsthabfodrokon ájultan fekszik,
s mélységeid helyett csak eget kémlel.
Ilyen az ember, ha haza igyekszik
magába fojtott csendes ürességgel.
(Kép: Horváth Piroska)

7 megjegyzés :

  1. kedves László!
    Csodás versed három ver szakból áll, és mindhárom különálló költői kép, mégis egy egészbe forr össze.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Kedves Mila megtisztelő figyelmedet...)))

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű a csended és kívülre egyáltalán nem üres, mert, akinek ilyen a lelke, abban bárhol is van földrajzilag, helyrajzilag, de "dal van".

    VálaszTörlés
  4. Valóban gyönyörű, nekem is az.

    VálaszTörlés
  5. A csend-azt hallottam valamikor Kedves Ditta- nemesíti az emberi lelket. Köszönöm megtisztelő figyelmedet és szavaidat...)))

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Kedves Éva, örülök, hogy olvastál...)))

    VálaszTörlés
  7. Szomorú-szép versed nagyon tetszett. :)

    VálaszTörlés