néhány szerelmes versekrül való ének




















nyavalyogva hogy így vagy úgy
még-szeretlek-már-nem-szeretlek
nagyon-agyon-hiányzol
nélküled nem élet az élet és ami az
lehetne az is veled vert meg

lepedőmben süllyedt el a tested
de én megpróbállak kihalászni
pedig hagynálak már (akárhol)
de egy ragrím okán még kereslek

most neked írom ezt a verset
de nemsokára ezernyi szintén
magára hagyott vagy éppen hagyó-
ból  mézédes bánatként ömlik a szó
sértőn és sértve ám hatástalan
és a NET hömpölygeti ide-oda
úszni-nem-tudókat visz a folyam

valami nagy-nagy mentőöv kéne
vagy az egészet hagyni a fenébe
?







elefántot csíp a bolha
és biztosít redőnyt húz
akinek van még ép
porcelánboltja 

2 megjegyzés :