Köréd lopakodtak
gyűltek az évek
sose fogtad eddig vallatóra
hagytad hogy lassan
halkuljon az ének
-amik szívhez szóltak-
s azt a sok parányi
bimbózó reményt
karjaidban
viharoktól óvtad
Szikrát fog még a szó
most elköszönnek
könnyet se ejts
ne lássák hogy fájhat
gazdagítson az
véreddel átszőtten
ahogy az évgyűrűk
a vén fákat
Velük maradsz
hol a szemük fénye gyúl
s kezük melegét
őrzi két kezed
angyali-sereg
Hold-tájakra indul
ott várnak majd rád
míg megérkezel
Seres László
Köszönöm Kedves Tibor együttérzésedet...)))
VálaszTörlésSzép , érzelem-dús nyugdíjba vonulás.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Köszönöm szavaidat Kedves Mila....)))
TörlésAntológiába való verse ez, méghozzá nem is akármilyenbe!
VálaszTörlésMegható, szép...
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Valika szavaidat...)))
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Ditta, örülök, ha így látod.....)))
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál, örülök megtisztelő figyelmednek Kedves Mila....)))
VálaszTörlésRemélem Kedves Tibor, hogy így lesz. Persze erre csak az idő adhat megnyugtató választ...)))
VálaszTörlés