Dalolt az alkonyat

Dalolt az alkonyat
ablakom alatt.
Aludni tért a Nap,
a felhők eltakarták
a fénysugarakat.
Suhogva zúgott a nádas,
vad vihar rázta a fákat.
Villámok cikáztak.
Nem jött a szememre sokáig álom,
szerelmes csókodat hiába várom.
Villámként hasít az emlék,
mennydörgő hangok kísérték.
Oly rég volt és oly szép!
Eső mossa a tarka lombokat,
monoton hang altatja bánatomat.
Csillagzápor hull az éjbe,
béke lepke az emlékre.
Felkúszik a Hold az égre,
álmomra rávetül a fénye.

Tóth Sarolta