Jóna Dávid: csak állok a parton



csak állok a parton, csak állok a csendben,
hömpölygő vízben fodroz a múlt,
tükörképem áll velem szemben,
a valóságtól megszabadult

jelezni próbál, beszélni hozzám,
hogy félelmeimre válasz a hit,
felsejlik néhány emlék-foszlány,
magamban érzem darabjait

furcsa kis játék, igaz és dölyfös,
felkavart elme, vetít, ha kell,
így lesz a folyón folyami gőzös
a polcon tartott hajó modell

a parti szélnek szerepet adván,
kórusként zümmög a látóhatár,
suhog Néked alkalomadtán,
mint leszálláskor a gázlómadár

csak állok a parton, arcom a pajzsom,
nem látsz rajtam semmit talán,
pókerarccal végzetem hajtom,
vízbe fulladt magán magány


Kép: Hegedűs Gábor: Állok a parton


4 megjegyzés :

  1. Nagyon szép, s igen expresszív vers! Egy darabig a kétütemű felező 10-esek uralták, aztán a ritmus meg-megbicsaklik, de a műnek egyáltalán nem árt, mert a tartalma egy igen kifejlett költői tehetségre utal. Érdekes a keret is, a keresztrímek, s maga az elégia, mint műfaj. Ez a vers nem egy lélegzetre íródott, hanem töprengések után. Ha egyet javasolhatok, hagyd el a vesszőket is, ha már nem központozol, akkor semmi szükség rájuk.

    VálaszTörlés
  2. Dicső bizonytalanság, mely versre serkent... Benne a jó remény, de a félelmek is, melyekre "válasz a hit"... Sorok talán a kedveshez, talán csak úgy magad elé; ki tudja, lesz-e örömteli közös út, s nem valamiféle társas magány...

    VálaszTörlés
  3. Tetszik a versed.
    Gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  4. "így lesz a folyón folyami gőzös
    a polcon tartott hajó modell"
    Így születik vers a valóság egy kis darabjából.
    Nagyon tetszik. Gratulálok!
    Klára

    VálaszTörlés