Tóth Sarolta: A bot



Egyik legősibb eszközünk.
Vele védekezünk,
segít nekünk.
Ha kell ütünk, verünk,
fáról diót nyerünk,
van seprűnyelünk.
Ha nehezen járunk,
rá támaszkodhatunk,
vándorbot, sétabot
anyaga fa, adott.
De aki csak botorkál,
nem biztos, hogy bottal jár.
Kicsi vékony a pálcika,
fogpiszkáló, gyufa.
Botos táncot járnak,
boton forgatsz nyársat.
Horgászbot a hobbi-társad.
A robothoz nincsen köze,
noha régen ástak vele.
A tolvajt ha rajtakapták,
büntetésből megbotozták.
Botrány, hogy a botról írok,
mint szögekről a fakírok.
Ha olvastad, megharagszol,
botot ragadsz, de eliszkol,
aki írta, mert ez firka,
kicsúfolja a kritika.
Elinalok, nehogy elkapj,
bottal ütheted nyomomat.


2 megjegyzés :

  1. Nem botrány, hogy a botról írtál, kedves Sarolta, csupán gondolatfutam a témáról, mely valamiképpen a látókörödbe került. Még csak a te másik meghatározásodat sem írtam; és lásd, botot sem ragadok, úgyhogy felejtsd el az elinalást... :>)

    VálaszTörlés
  2. A bot univerzális szerszám, bár primitívnek látszik.
    Segít és öl, ha úgy hozza a szükség.
    én becsülöm.

    VálaszTörlés