Tomor Gábor: Szülőm



Magával ragad valónk,           
s ő jön felém a múltból.             
Arca több mint ismerős:       
én ő vagyok, ő meg én.
Emléke békét hozó,                 
lelket edző, drága kép.       


A kép címe: Fiatal asszony hiperaktív gyermekkel; Aatoth Franyo munkája.


6 megjegyzés :

  1. Mert, "Egy vérből valók vagyunk", a Jelenemből látom a felém jövő önmagam.Felemelően szép pillanatok ezek, de kíséri őket, egy csendes, tompa fájdalom.
    Valahol, az ember, egész életén át, folyamatosan "Veszít", aminek nyomai, ahogy korosodik , kezdenek látszani.
    Hű - de bonyolult.
    Tetszett. gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz: van a közösen (is) megélt múltunk, az így-úgy telő jelenünk, s a jövőnk, az elmúlással. Ez a jövő vetül rá szép pillanatainkra is. Már ez is veszteségeinkről beszél, miközben - ahogy mondani szoktuk - tapasztalatokban gazdagodunk. Minden és mindenki hatással van arra, hogyan is tekintünk a világra... - Köszönöm soraid, Gyuri. :)

      Törlés
  2. Álmainkban elmúlunk és újjászületünk, így leszünk halhatatlanok, őseink lelke bennünk él tovább - és meglátogat, így örökítjük át magukat mi is az utánunk következő nemzedékeknek.
    boldog új évet neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akár úgy is fogalmazhatunk: nagy álmodás az életünk, melyben eljátsszuk a magunk (fő)szerepét, közvetítőként az ősök s utódaink között... Ennek során tesszük-tettük, amit lehet-lehetett, amire képesek voltunk... - Ezzel a belátással léphetünk át az új esztendőbe! (o)

      Törlés
  3. Gyönyörű anya gyermek lelki kapcsolata ez a versed, kedves Gábor.
    Szeretettel elérzékenyülve olvastam a versed.
    Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyennek láttad, kedves Mila. :)

      Törlés