Mikor felébreszt a vekker.
Elmentél, hogy munkát keress,
új hazában új nőt szeress.
Rád gondolok minden délben,
van-e asztalodon étel?
Ízlik-e, vagy ez kivétel,
csak egy kanál löttyös lében.
Rád gondolok minden este,
van-e ki ágyad megvesse?
Jön-e álom a szemedre,
régi életed feledve?
Rád gondolok:
visszajössz-e?
Tetszik versed az eltávozott, munkát a messzi távolban kereső, szeretett emberről... Személyes sorsra utaló sorok, de oly sokan élték át egykor e kétségbeejtő változást, hogy akár arra is gondolhatnék, ez szülőd, nagyszülőd aggódása is lehetett...
VálaszTörlésKedves Gábor! A téma - sajnos - aktuális, a magyar történelemben nem először.
VálaszTörlésSzemélyesen is érintett vagyok, mint oly sok család tagjai.
/A vers első sora -" Rád gondolok minden reggel" - hiányzik innen.
Nekem első szerelmem ment el 1956-ban, de nem tért vissza, szomorú történet, de az élet megy tovább. Most a fiatalok, a jó szakemberek mennek el, akik nem térnek vissza, szétszakadnak a családok,
"Pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve széthull nemzetünk"/Tompa Mihály/