M. Fehérvári Judit: [Meddig fújhatom a csöndet]
Meddig fújhatom a csöndet, meddig a hallgatást? Lélekvirágos lufivá nőve ki értetné meg szívem legmélyebb titkát? Meddig m... Tovább olvasom »
Molnár József: Befalazott istenszobrok
„Minden halált az ember sajátjaként él meg.” Tested tűfelhői között bámulod az eget. (Állsz, és bámulod a felhőket). Hiszed,... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék - 2. rész
Újabb látomás: Párizs az Eiffel-toronnyal, és a Diadalív, előtte a végtelen sugárút tömve emberekkel, akik most nem nyüzsögnek; mozdulatlanu... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária:Jo Nesbø : Betegen (Di Derre,norvég)(műfordítás)
Szia, egy kikötőből írok Mélyen idelent délen Már nem az vagyok, kit is... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szirmok vágya
Gondolatban gyertyát gyújtok érted elfelejtelek ahogy tegnap kérted. Vörös levelű bokorágon hintázó szirmok vágya csókra várva nem nyílik. ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Karácsony éjjelén...
Összezsugorodott zajok pislogtak lábujjhegyen járt a szél csillagokig érő csendben három angyalka zenélt… Fenyőágon gyertyalángja meleg fény... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Két triptichon verse Puskás Katalin: Légörvényben című fotóival
Triptichon szürkületben Aki bújt aki nem megyek és látom ahogyan a múlt becsúszik a zugba a kettős villanyoszlop közé ahol a hétfejű király... Tovább olvasom »
Molnár József: Agyagtáblákra írt titkok verse Lőrincz Mária Magdolna Duett című festményével illusztrálva
Maga köré az ember barlangokat ácsol, hogy türelemmel kivárja a jégkorszakot, maga köré az ember vízeséseket sző, hogy a lezúdul... Tovább olvasom »
Vasi szabó János: Fakó vidék - 1.rész
Eláll a lélegzetem az ámulattól. Füstszínű a fű, a közút – minden. Felrobbant a paksi atomerőmű? Nesze kormány, kellett az orosz atom? Őrült... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Zűrzavar-szeptember
Szeptember van és tombol a nyár - Harmincnégy fokban vonatok ütköznek sorban – A fű kiszáradt a magyalosban, s az űrből is látni mily tikkad... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Más vagyok
Én nem az vagyok akinek látszom nem vagyok sem selyem, sem bársony. Vagyok durva posztó, kemény vászon tüskés bogáncs, s mint pók a hálón , ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Új út
Rögök között, hantok hátán hánykódva ágak alatt alászáll- Föld sebei: új utak, riasztanak fészküktől messze madarakat. Fecsegésük félelem,... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kés
Bágyadt napsugarú őszi reggelen könnyed mosollyal mondtad nekem: soha sem akartuk hogy te megszüless, gyermekem. A kés kezemből csörrenve ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Áldott...
Úgy emeltél fel, hogy sosem értél hozzám áldott Nap süt rám... *** négy és hetvennégy esztendő, ma szobámban kettő gyertya ég... 2016. 08. 1... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: In memoriam Banka
„A szerelem nem múlik, mi hagyjuk el”, fűszálat ropogtatunk és csodáljuk magányunk gyönyörűségét összeboruló fák alatt. Banka mellém ül... Tovább olvasom »
Ebben a hónapban lépett a tizennegyedik életévébe az Allegória Portál
https://www.youtube.com/watch?v=9RC6IKfY9Ew A fotó Németh Jenőné Saci alkotása, aki tizenöt esztendővel ezelőtt megvásárolt egy dizájnt, s... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Triptichon sötétben
tovaringnak múltidéző történések akár fáradt nők csípői az élet terhei alatt ragyogásuk megsebzik az évek emlékeim vasra... Tovább olvasom »