Szeptember van
és tombol
a nyár -
Harmincnégy fokban
vonatok
ütköznek sorban –
A fű kiszáradt
a magyalosban,
s az űrből is látni
mily tikkadt
kókatag e táj –
Izzó levegőt
szívnak a fák,
napkitörés
újrázza magát :
forrong a káosz,
alaktalan határa
egyre nagyobb –
Sóhajt egy tó,
s a lelke halott.
És perzsel az ég
egyre melegebben –
Atomháborúról
írnak a netben –
Már meg se nézem
hova tart a világ!
A csendbe burkolódzom,
megérintek
egy közeli fát –
Önvalóm kuckójában
őrzöm a békét,
töretlen,
hiszem a szépet!
S a világ
köröttem
egyre vadabbul
rázza
kényszeres akaratát:
álhírekbe mártott
hazug befolyásolásban,
túlélőversenyes
hatalommániában
rombol a mában –
Pedig
mennyi a báj
egy katicabogárban!
S a hófehér tollban,
mi küszöbömre száll:
angyalok szelíd
jeleit rendezi sorban,
míg égi trillába kezd
a tavaszbajnok
cinegemadár.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése