Gondolatban gyertyát gyújtok érted
elfelejtelek ahogy tegnap kérted.
Vörös levelű bokorágon hintázó
szirmok vágya csókra várva nem nyílik.
Fagyos szerelmétől könnyek között
fukar földre lábamhoz aléltan hullik.
Magyal alatt angyal bújik, táncot jár.
Csendes dalt dúdolgatva engem vár,
fázón bújik, betakarja holdsugár.
Related Post
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szinte dalra fakad!
VálaszTörlés