Molnár József: Agyagtáblákra írt titkok verse Lőrincz Mária Magdolna Duett című festményével illusztrálva

 

Maga köré az ember barlangokat ácsol,

hogy türelemmel kivárja a jégkorszakot,

maga köré az ember vízeséseket sző,

hogy a lezúduló folyók alá állhasson,

és gyönyörködhessen benne,

maga alá az ember, aki gyáva és

nagyratörő, fegyvereket pattint,

eleinte kőből,

 

 

maga köré az ember állatokat terel,

előbb a pusztába, később az ólba,

maga köré az ember hajókat épít,

hogy a vízen is tudjon járni,

hogy az égben is tudjon járni,

 

 

maga köré az ember természetet ácsol,

és csak később találja fel

a sivatagi csendet,

maga köré az ember begyűjti

a gyűlölet csíráit, amelyből kinő

a féltékenység vérrel megöntözve,

 

 

maga köré az ember jó vallásokat kér

fentről, de ami fent, úgy lent elve

nem érvényesül,

maga köré az ember bölcs előre

látással agyagtáblákra ír titkokat,

hogy legyen mit összetörni,

 

 

maga köré az ember templomokat

épít, hogy legyen hova menekülnie,

maga köré az ember börtön-chippeket

forraszt, hogy mobilabb legyen,

maga köré az ember isten-gazdagságokat

épít isten nélküli helyeken,

 

maga köré az ember fekete lyukat ácsol,

legyen hova elbújjon besúgói elől,

maga köré az ember gúlákba

rendezi tévedései falait,

de amit estére felhúz,

reggelre leomlik.