Molnár József: Angyalarcú

 

 

Képeddel kiraktam a hűs  eget,

kacagó felhők mögé bújtál holdnak,

cinkos méregcsókot nyeltem titokban;

ott fáj a szív, ahol a test nevet.

 

A szerelem hány atombombát robbant?

Talán még a föld is beléremeg;

ma suttogva ordítom a neved,

ki Ámort kerget, bárgyú vagy megrokkant.

 

Hozsanna néked, drága angyalarcú!

Szemedben torzördög-fény kacag:

hogy vonz a kínzó mágikus falad!

 

Aj, mily formát sejtek, a szél is karcsú,

mi szoknyád redőivel elszaladt:

- Ints, s nyílik ajkamon aranylakat!