Lehet, hogy visszajövök – ezer év múltán,
Feledve éltemet, s utolsó hajnalát.
Lehet, visszatérek – esőn és ködön át,
Feltétlen visszajövök, te csak várj reám.
Szétterülök, s az égből szállok, mint a hó,
És nem adott helyen, és nem, mint halandó.
Jégként olvadok el majd a hold-sugáron,
S lehet, hogy néha felbukkanok – álmodon.
Feltétlen visszajövök, de most nem vagyok.
Lehet, hogy rád találok – ezer év után,
De csak ha emlékszel rám – jövök vissza én.
Mindössze ezer év…
Ez így van rendjén.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése