Hevesi Éva: Ne félj!












Eljöttem érted.
Ne félj!
Mutasd sebeidet!
Hadd enyhítsem  végre
fájdalmadat, gyógyító füvekkel
kenegetve szépen!
Egy kicsit  hadd hordozzam
én a  kínjaidat!
Nézd!
Már látszik a mi erdőnk,
ahol friss forrás fakad,
hűs vizével lemosom
meggyötört  arcodat.
Ne félj!
Hajtsd az ölembe  a fejed!
Dúdolgatok neked
egy boldog éneket.
Ne félj!
Itt nem talál ránk
soha  a mulandóság.
Hunyd le a szemed!
Nem kérek semmit,
csak annyit, hogy
szerethesselek.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése