Gránitkemény jövőbe nézve élünk
szorgos munkásként, s hisszük, tévedés,
mi később csirázik, mint megvetés,
nem feketére festi nemes vérünk.
Az égre hulló átok visszatér.
Ha hollóként élsz, holló-nevetés űz,
ha kígyóként, marásod roncsoló tűz,
hej, boldog az, ki játszva hátra néz.
Ha megindulsz a feneketlen lejtőn,
minek végén kapsz örök életet,
ne bánd, ha tiszta folyó, szeretet,
mi benned kapott szerepet, jelentős.
A bölcs nem néz előre,
vissza sem,
gerince pecsét,
szálfa
egyenes.
Különösen a zárlat fogott meg! Szép, erős vers ez!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ditta.
VálaszTörlésGratulálok az új megjelenésünkhöz.
Üdv: farao
Egyenes.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.