Mikor rám figyelsz visszafigyelek
fejet hajtok mint az érett kalász
ködbe vésznek tobzódó szóhegyek
nyitva az ajtóm ha jössz megtalálsz
Lelkem terített asztalán étek
a tányércsend is ha mellettem ülsz
megosztozunk a kanálcsörgésben
s árnyékoddal árnyékomra vetülsz
Hogy fény maradhass szívemben tükör
élesen simogatón hogy lássam
a világ csak rajtad át tündököl
ha szembe merünk nézni egymással
Itt is: szép.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Tibor...itt is véleményedet...)))
Törlés"...ha szembe merünk nézni egymással."
VálaszTörlés"tányércsend"...
"a világ csak rajtad át tündököl,"
és még sorolhatnám.
Kedves László!
Kifejezetten jó versnek tartom írásod.
Gratulálok.
Üdv: farao
Ugyanezeket emeltem volna ki! Csodaszép ez a vers, s bizony, két ember kapcsolata akkor az igazi, ha a tányércsend is mindenről beszél.
TörlésAz egymásra figyeléstől (ami manapság önmagában is nagy szó) szeretném, -mint oly sokan mások- hogy egyre többen jussunk el a szembenézésig.
TörlésKöszönöm Kedves Ditta gondolataidat...)))
Köszönöm Kedves farao megtisztelő figyelmedet és szavaidat.
VálaszTörlésBarátsággal: László
"ha szembe merünk nézni egymással"
VálaszTörlés"a világ csak rajtad át tündököl"
Itt is szép... :)
Köszönöm Kedves Theo, örülök véleményednek....)))
Törlés