Home » Bátai Tibor » Versek » Bátai Tibor: Nem kell akarnod

Bátai Tibor: Nem kell akarnod



















Inkognitóban jársz. Szembefordított
tükrök között lépkedsz, míg káprázattá
sokszorozódsz. Mikrouniverzumok
tömegébe veszel, bár építeni

szeretnéd a magadét. Szilánkjaid
összeszedni az egyetlen esélybe
kapaszkodsz. Oldasz és oldódsz, hogy
végül lényegeddé kristályosodhass.

Tükröd egyetlen lesz, és benne az ő
képére sugárzol. A szabályokat
kiiktatod; jellemeddé lesz minden,
amit megéltél. Nem is kell akarnod:

elég ha engeded, és magad fölé
emel megzabolázott hatalmad. Nincs
káprázat — mégis ragyog. Középpontba
vonz egy forgó, centripetális erő.

Címkék: ,
Share:

3 megjegyzés :

  1. Radmila2013. február 28. 20:53

    Szeretettel gratulálok szepen levezetett versedhez: Mila

    VálaszTörlés
  2. Tibor Bátai2013. március 1. 1:14

    Nagyon köszönöm, kedves Mila! :)

    VálaszTörlés
  3. Tibor Bátai2013. március 1. 1:15

    Nagyon köszönöm, kedves Mila! :)

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )