Sima István: Ha lehetnék

Ha lehetnék én csendes kis patak,

Elkerülném messze a folyókat.
Nem ragadna engem soha el
Egyikük sem magával fogolynak.

Ha lehetnék én könnyű kismadár,
Örökösen széllel szemben szállnék,
S ott raknék majd fészket egy napon,
Ahol békét, s nyugalmat találnék.

Ha lehetnék én sudár jegenye,
Koronám a felhők fölé érne.
Nem lenne ott sötét sohasem,
Engem mindig gyöngyöző nap érne.

S ha lehetnék én újra kisgyerek,
Ártatlanság gyűrűje övezne.
És enyém lenne végre az az út,
Amelyet, csak szeretet kövezne.