Bal fülünkbe súgod
ne hallja a jobb
hogy lesz az erény bűn
érdemben nagyobb
s eminens sok senki
ki csak fekve kért
behízelgőn kegyet
úri-kedvedért
Jobb szemünk befogod
ne lássa a bal
hogy építesz jövőt
ásatagokkal
mímelve hogy a csend
viharos robaj.
Öröm a jajgatás
s hajnalpír a baj.
s hajnalpír a baj.
Kezünk lábunk agyunk
szívünk széttéped
pedig mind a kettő
tested és véred...
hol földbe döngölt gazt
terem a róna
mintha fenn sötétség
lenn meg fény volna
Azért még (itt is) ott a fény...
VálaszTörlésAmit a szívünkben hordozzunk...az is elég lenne, ha akarnánk. Köszönöm megtisztelő szavaidat Kedves Tibor...)))
TörlésNem sok fény van itt Tibor, habár ne háborogjunk, lehetne ennél rosszabb is! A Vers éppen azért pompás, mert mindazt a rengeteg bajt, ami körülvesz olyan nagyszerűen, s mégis egyszerű, érthető képekben, de pontosan jeleníti meg!
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Ditta, hiszem, hogy van kiút minden nehézségből, ha felismerjük a helyzetünk kilátástalanságát....ami nem is oly egyszerű...)))
TörlésTetszik a versed, kedves László.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Zsanett, örülök, hogy itt jártál...)))
TörlésTetszik ,köszönöm szépen
VálaszTörlésÉn köszönöm Kedves Katalin megtisztelő figyelmedet....))
TörlésGratulálok versedhez, kedcves László: Mila
VálaszTörlés