Alma a fájától



- Mami taníts meg csúsztatott palacsintát sütni! — mondta a lány.
- Hét végén itthon leszek, s szombaton eljövök! Mit szólsz hozzá?
Miután kötetlen időben vagyok nyugdíjas, szabadon rendelkezhet velem. Mondtam: Rendben.
Reggel kilenckor csöngött a telefon, és közölte, hogy már fölébredt, de még nem lát. Majd jön. Mondtam, feküdj vissza, aludj még egy kicsit.
Tízkor kisompolyogtam a konyhába, lassan kezdtem szedelőzködni. Előhoztam a kamrából a lisztet, a cukrot, kivettem a hűtőből a tojást s a vajat. Előkészítettem a két edényt is, amibe rakom a tojásokat. Aztán gondoltam, megpörkölöm a diót, ha hozza a gyermek a darálót, legyen megfelelően kihűlve, hogy már csak darálni kelljen.
Kezdtem feltörni a tojásokat is, gondoltam, hadd haladjunk, mikor ideér. Óvatosan választottam külön a fehérjét a sárgájuktól, és külön edénybe raktam őket. Majd bementem pár percre TV-t nézni, de nem tudtam sokáig egy helyben maradni, így habosra kavartam a cukrot a vajjal és a tojások sárgájával. Aztán hol egy kis lisztet, hol egy kis tejet tettem hozzá, míg megfelelő állagúvá vált. No, gondoltam, már nincs más hátra, csak a habot kell keményre verni. Mire kész lettem, csengetett, és ott állt életnagyságban, de üres kézzel.
- Nem találjuk a darálódat mami. Sem én, sem anya. Ő kérdezi, milyen az, amit keresel?
Csendes malíciával megállapítottam, hogy az anyját is én juttattam el a konyhaművészetek magaslatára, és összekavartam a habot a kész masszával. Már csak ki kellett sütnöm a palacsintákat, és csinosan, sikkesen egymásra csúsztatni. Amíg ezt cselekedtem, a leányzó lassú, elegáns mozdulatokkal, késsel darabolta a diót, amelyből minden második palacsintára szórtam valamennyit. A közbülsőre lekvár került.
Álltak a palacsinták diszkréten a tálon, én pedig gyors mozdulatokkal összekevertem a vanília pudingot a boros tejjel. A lány aggódott, hogy sok lesz a bor, és átvette a keverést. Nagyon vigyázott, mert figyelnie kellett mikor kezd dermedni, mert a megfelelő pillanatban kell a palacsintákra önteni, hogy megszilárduljon. Nos, a pillanatot lekéstük. Igaz, hogy óvatosan kanalazta a pudingot a palacsinták tetejére, abból hol az egyik, hol a másik oldalon folyt le egy kicsi, amit gyorsan felszedett az ujjával majd lenyalta. Konstatálta, hogy finom, és tovább nyalt. Kezet mosott, nyalt. Kezet mosott, nyalt. A végén tiszta lett a tányér széle. Büszkén indultunk vele haza, hogy megmutassa, mit sütött.
Megebédeltünk, és maradtam még egy ideig, aztán hazajöttem. Gyanús olajszag terjengett a lakásban. A tűzhely közelében rájöttem, mi a bűz oka. Takarékon hagytuk a tűzhelyet, de gondosan rajta hagytuk a palacsintasütőt is. Szegényke csak égett, égett, már a teflon is leolvadt róla a szégyentől. Menthetetlen volt.


Berettyóújfalu. 2011. 02.15.

Kertész Éva

2 megjegyzés :

  1. Aranyos történet, váratlan csattanóval. Jó volt olvasni!
    Szabolcs

    VálaszTörlés
  2. Van még néhány unokám, és néhány sztorim. Sőt dédunokám is. És neki is van humora. Szép lelke is. Már tudom, hogy sok keserűségben lesz része. Így szép az élet, nem igaz?Köszönöm, hogy itt jártál. Éva

    VálaszTörlés