A birodalom keleti részéből érkezett, s mindent csodálatosnak, nagyszerűnek talált. Szűkebb hazájában jelentős embernek számított, sz... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Párbeszédek
Mottó: Bízzál, de nézd meg, kiben. (Zrínyi Miklós) Határeset – Miért tornászol annyit, kedvesem? – Hogy karcsúbb, szebb legyek, szíve... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A kaptató
A meredek hegyoldal töredezetten is hatalmas sziklái között, kanyargott felfelé a girbegurba ösvény. Hol felbukkant, hol eltűnt a sűr... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ki vagyok én
ülök magamba nézek ki vagyok én ki ez a lény kicsit koravén magányos falevél magasból aláhullva szédült pörgéssel zizegő táncot jár fag... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Újévre
Vége van végre már ennek az esztelen évnek, nyugszik a téboly, petárda se robban a kézben, nézem az űrt, nem az ember, a rendszer a rész... Tovább olvasom »
Doktor Virág: Karma
K örbejár a nagy kerék A zt hiszem, tegnap R ossz voltàl, màs meg jó M a nekik jó, nem neked A holnapod a ma függvénye Tovább olvasom »
Fedák Anita: Célia nyomán Krakkóban
Boleslaw Chromy azon ritka lengyel szobrászok egyike volt, aki örömmel fogadta a nehéz feladatokat. Még akkor is, amikor olyan felkér... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Miranda álma
Miranda már gyereknek is furcsa volt. Nem voltak barátai, lehetőleg elkerült minden társas megmozdulást, egyedül szeretett játszani a ... Tovább olvasom »
Jeno Kolumbán: Végzetes vagy nekem
Látod, ha csendesen élek is, megtalál a fájdalom. Én már nem bántalak téged az életem egy furcsa lom. Látom a jelent, és múltat, a szeme... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vízió (Szilveszter 2015)
álomban közel csillagszóró felzokog fénysziporkát sír karácsony múltán fehér parázs elhamvad volt fénye kihúny új év hajnalán pezsgőn... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jajvilág
Fáradt, szomorú, megharcolt mindenért. Bántja, ha szánják, elbújik, nem remél. Mégis: Jaj, világ, megint itt hagytál! A kép címe: Magán... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: És a mesék folytatódnak...
Az Óperenciás tenger száraz félig, égig érő paszuly sem ér már az égig. Az Üveghegy helyén szupermarket épült, két bors-ökröcskéből m... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A derű változatai
A mosoly és a vigyor ikertestvérek: a mosoly bájos, a vigyor pimaszság. Mosolyogj rám kedvesem, ne vigyorogj, szemtelen! Kacaj és ha... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Azok a szép napok
Az Alzheimer kór bűvölete végiglengte az egész lakást, mindent elvarázsolt a Wctől a speizig, befurakodott a szekrényekbe a ruhák köz... Tovább olvasom »
Doktor Virág: Dali " Az emlékezet állandóságának felbomlása" c.festményéhez
színlelt kéjkockákon rugdosnak át a holnap macskaköveire leporolom eltévelyedett jelenem órák kattogó tikk-takkját kérem: billentsenek á... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csend ölelése
égi szánkó felhőben fut ölelő mélyén simogató hó szendereg szürkén komor napon sziromtalan hervad bimbózó fagyvirág ünnepi csendben kar... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka:Emlékezés egy régi karácsonyra
Csípős kedvében érkezett a szél a faluba, fekete felhőket gomolygatott maga előtt, végig rohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Emberi
Megráz, fenyeget a szégyenes képzet. Örökre feledném, de itt köröz réme. Elmémbe szúr s harap az a gyűlölt gondolat. A kép címe:... Tovább olvasom »
Nagy Antal Róbert: Csillagom
Égi kútba hajtom az arcom, szép felhőkre feszítve tartom. Csillagom süt, kenyerét osztja, számban olvad a fényes ostya. Szívkardommal sú... Tovább olvasom »
Thököly Vajk: Szívemből (részlet)
"Én Uram, Istenem, összeteszem kezem, imámat hallgasd meg, áldd meg nemzetem, minden magyar házban, álljon egy fenyőfa, bor, búza, ... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Utópia
Megjelent az Agria Folyóirat téli száma (Még nincs fent a neten, de az újságosoknál már kapható), s benne ez a cikkem is: Utópia... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szellemtörténet
– Ki vagy? – A Nagyravágyó. – Mit kívánsz? – Minél gyorsabban, minél magasabbra jutni. – Mit kérsz hozzá? – Mind több olyan ismeretet, a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Monodráma
Az elsötétített nézőtéren elhalt a mozgolódás, a figyelem érezhetően a színpad. felé fordult. A dermedt csendben lassan megmozdultak ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üveggömb
ég üveggömbjén meteor vörös fénye fatörzset rajzol világok nélkül eltévedt nap sugara horizont alján elvesztettelek kőnehéz súlyt cip... Tovább olvasom »
Doktor Virág : Zúzmarasálban
A tél beálltának míves tanúja: hócsipkecsokor szenderül bőrömön. Dérlepte eresz alatt egymagam mantrázva zúzmarasálban őrködöm: Minden j... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Virágot nem simogathatok
Állj hozzám ide nagyon közel. Érezzem illatát a nyárnak. Szoknyád is suhogva énekel idézi emlékét a vágynak. Levendula illatú blúzod bec... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Nevess!
Tervekre, vágyakra acélhálót sző a lét, szövőszékén csattog a vetélő, ide oda jár. Ígéret földjét már régen elnyelte a világ. Nevess, ké... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A hit ereje
Bogdán Jakab meghalt és bár tudott róla, mégsem vette tudomásul. Tudott a halál létezéséről, azt is elfogadta, másokkal ez rendszerint ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Parkban
borongós őszi park fái közt magányos suhanó szellő márványon cipő sarka erőszakosan ritmusra koppan sötétben szívem félve remegve dobba... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sors
Eltörött a fészek, melyben Tébláb is élt. Megrázta e végzet, mit föl sem fogott. ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)