égi szánkó felhőben fut
ölelő mélyén
simogató hó szendereg
szürkén komor napon
sziromtalan hervad
bimbózó fagyvirág
ünnepi csendben
karácsony közeleg
szeretet ölel kegyesen
ölelő mélyén
simogató hó szendereg
szürkén komor napon
sziromtalan hervad
bimbózó fagyvirág
ünnepi csendben
karácsony közeleg
szeretet ölel kegyesen
Ildi.
VálaszTörlésKülönös, de ha belegondolok, az igazi békéhez, szeretethez, mindig kísérő társ, a csend.
Egy mozgalmas évet követő, álomba ringató csend és béke, a fehérré változó világ, feledteti egy időre, hogy mit fed a fehérség.
Kedves gondolatok, a versed.
gyuri
Köszönöm Gyurikám ! Igazán örülök, hogy tetszett. :)
TörlésVersednek a végét érzem leginkább hozzászólásra késztetőnek, Ildi. Mert ugye, különféleként élik meg kis hazánkban is a családok ezt az ünnepet. Azt mondom: igen, öleljen a szeretet mindenkit, akit csak lehet, s akinek nem jut belőle, azt is legalább a csend békéje nyugtassa meg.
VálaszTörlésKöszönöm Gábor ! Igaz, sokféle csend lehet. A szeretet is lehet csendben, a magány is, s lehet boldogító a csend. Bizony, jól érzed. Fura dolog, hogy ilyen apró dolog mennyi, egymástól eltérő értelmezést hordozhat magában. :)
Törlés"szeretet ölel kegyesen" a lényeg ennyi...
VálaszTörlésKöszönöm, talán :)
Törlés