Jó vagy rossz változások ölelnek,
leperegnek rólam, mint a homokszemek.
Akár szépek, akár megoldásra várók sürgetnek,
szűk az idő, kevés a gyorsaság, a tett megfeneklett.
Most felveszem a legszebb ruhám,
tükör elé állok, megsimítom ráncaim hadát,
A fene vitt volna el benneteket!
Csúf vagyok, pedig az enyémek
nevetnek ezen.„Ne nézz a tükörbe!
Mi sem a tükörképedet öleljük, hanem téged.”
Nem tagadom, a hiúság azért bujkál bennem.
Nincs mi tenni! Bele kell nyugodni:
ráncaim hadába,
harmadik fülembe,
jöhet az szemüveg,
kificamított térdem a ráadás,
de rajtam a legszebb ruhám.
Igazán tetszik a "laza" szembenézés a tükörrel - az idő múlásával -, kedves Mila! Mert igaz, zavarhat akárhány ránc, na de rajtad a legszebb ruhád!:)
VálaszTörlésKedves Milla oly ismerős gondolatokat írtál le. Bizony, nehéz, keserves látni , hogy elhervad a szépség. Hát, örvendjünk annak, ami marad, a ruhának. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlés:) Ölellek, kedves Mila.
VálaszTörlés