10 megjegyzés :

  1. Szépen megírt helye, körülményei egy várható szakításnak (én legalábbis így olvasom): a még "közös" hold szerelemről mesél, de a mozdony hangja búcsút dohog. Tetszett, Ildi, de én a "folyó" elé ezúttal mindenképpen kitenném a névelőt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Gábor az olvasást, és a véleményedet. Ha nem is szakítás, de egy rövid kapcsolat, amikor mindkét fél megy tovább a maga útján. Valamelyikben mindig mélyebb nyomot hagy, s annak a rosszabb, aki még visszavár, bár érzi, hogy nincs remény. :)
      És....: ritka pillanat, az "a" betűs javaslatodat elfogadom, a fűzfámon, és gépre mentett példányomon be is írom. :) (ugye milyen rendes tudok lenni néha? :D )

      Törlés
  2. Ildi.

    Nagyon szép, lírai hangvételű emlék, valami, ami még "Holtában" is kísért. Ezek, a megismételhetetlen történések, végigkísérik az ember életét

    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Gyuri, ez pont olyan végigkísérős, és érdekes, hogy időről időre felbukkan valami miatt. Talán egy gesztus, egy szó elég, hogy felidézze, azzal az érzéssel együtt, hogy mi lett volna, ha másként történik. :)

      Törlés
  3. Nem egy vidám vers ez Ildikó, inkább keserű, az utolsó versszak fejezi ezt ki tisztán: "öreg hídon emléked visszavár
    virágok helyén kornyadt kóró
    gerincroppanás"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan...Megidősödvén az emlék még visszajár, s ha mi nem is leszünk már, a híd még mindig ott fog állni, őrizve az emlékeket. :)

      Törlés
  4. Nagyon szép ez a lírai vallomásod, Ildi. Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Hajnalka! Örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy itt vagy ! :)

      Törlés