Ha meg kéne, határoznom a fogalmat azt mondanám, a mély és igazi realitásérzéknek egy magas és kiteljesedett formája. A pesszimista embernek valóságészlelése kitűnő, önetető berendezése nincs, becsaphatatlan, tisztánlátásától eltántoríthatatlan.
Nem képes sem ő, sem más bebeszélni neki rózsaszín álmokat, nem használja a talán sikerül, akár meg is történhet, van rá esély, s a többi-ködösítő bűvszövegeket, nem bízza dolgait a vakszerencsére, logikus témafeldolgozásai realitáson alapuló észérveken nyugszik.
Ha mi a pesszimizmust betegségnek fogjuk fel, akkor a józan ész értelmét kérdőjelezzük meg, ami nem bűn, de már hiba.
Nem igaz, hogy a hurrá optimizmus valódi erőt ad legfeljebb hamis illúziókat, ami a vég bekövetkeztének elviselését nehezíti meg. Meggátolja a személyt abban a jogos önvédekezésében, hogy felkészüljön lelkileg a néha katartikus következményekre, ami egészen váratlanul fogja érni - akár tönkre is teheti.
Nem tanácsos bekötött szemmel futni - bár nagyon bátor és derűlátó cselekedet, ha a vállalkozó tűrőképessége szokatlanul nagy-még sikere is lehet, bár ez távolról sem jellemző.
A hideg megfontoltság nem a szerencsére számít, hanem a valós következményekkel számol, márpedig akkor óhatatlanul jelentkezni fognak nála pesszimista tünetek.
A hurrá optimizmus tömegeket képes végromlásba sodorni, akkor kezdődik az össznépi játék-az egymásra mutogatás, a botrány, vád és önvád, ami az eltávozottaktól a meg sem születettekig mindenkit hibáztat és felelősségre von, mártírokká avanzsált csődület hullámzik az utcán, eső után köpönyeg…
Minél pesszimistább egy nép, annál nagyobb biztonsággal old meg ügyeket, kevésszer csalódik, elért eredményei nem légvárak, de stabil valóságok.
Vigyázzunk az optimizmussal.
Nem hiszek az infantilitás diadalában, mert sajnos Dante pokla reálisabb veszély, mint a mennyország.
Kép: Kapolyi György alkotása
Nem képes sem ő, sem más bebeszélni neki rózsaszín álmokat, nem használja a talán sikerül, akár meg is történhet, van rá esély, s a többi-ködösítő bűvszövegeket, nem bízza dolgait a vakszerencsére, logikus témafeldolgozásai realitáson alapuló észérveken nyugszik.
Ha mi a pesszimizmust betegségnek fogjuk fel, akkor a józan ész értelmét kérdőjelezzük meg, ami nem bűn, de már hiba.
Nem igaz, hogy a hurrá optimizmus valódi erőt ad legfeljebb hamis illúziókat, ami a vég bekövetkeztének elviselését nehezíti meg. Meggátolja a személyt abban a jogos önvédekezésében, hogy felkészüljön lelkileg a néha katartikus következményekre, ami egészen váratlanul fogja érni - akár tönkre is teheti.
Nem tanácsos bekötött szemmel futni - bár nagyon bátor és derűlátó cselekedet, ha a vállalkozó tűrőképessége szokatlanul nagy-még sikere is lehet, bár ez távolról sem jellemző.
A hideg megfontoltság nem a szerencsére számít, hanem a valós következményekkel számol, márpedig akkor óhatatlanul jelentkezni fognak nála pesszimista tünetek.
A hurrá optimizmus tömegeket képes végromlásba sodorni, akkor kezdődik az össznépi játék-az egymásra mutogatás, a botrány, vád és önvád, ami az eltávozottaktól a meg sem születettekig mindenkit hibáztat és felelősségre von, mártírokká avanzsált csődület hullámzik az utcán, eső után köpönyeg…
Minél pesszimistább egy nép, annál nagyobb biztonsággal old meg ügyeket, kevésszer csalódik, elért eredményei nem légvárak, de stabil valóságok.
Vigyázzunk az optimizmussal.
Nem hiszek az infantilitás diadalában, mert sajnos Dante pokla reálisabb veszély, mint a mennyország.
Kép: Kapolyi György alkotása
Igaz! Reálisan kell látni az életet, mint írod, Gyuri, ködösítés, megtévesztő illúziók nélkül. Ez nem az álmok, az elérhető célok teljesítésére sarkalló vágyak tagadását jelenti, csak a "rózsaszín" ködöket utasítja el. Amiről írtál, egyének, népek viselkedési gondja-baja egyben. :)
VálaszTörlésKedves Francis.
TörlésOlyan kiválóan összefoglaltad mondanivalóm lényegét, hogy élvezet volt elolvasnom.
Köszönöm.
gyuri
Szerintem is így igaz, ahogy írod. A pesszimista elemez, átlátja a helyzetet, és igyekszik megoldást keresni. Aki pedig tele van optimizmussal, úgy esik pofára, mint annak a rendje. Föl se tud tápászkodni, nem pedig bajára megoldást keresni. :) Remek írás. :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
TörlésÖrülök a véleményednek, köszönöm, hogy olvastál.
Az életben, nagyon könnyű pofára esni, aztán ember legyen a talpán, ha fel is tud tápászkodni.
gyuri
Valóban a hurráoptimizmus nem nyerő senki számára, de a mély pesszimizmus sem. Én az arany középút híve vagyok mindenben, csak az bizony keskeny út, néha kötéltáncosnak érzi magát az ember.
VálaszTörlésKedves Ibolya.
TörlésIgen, a mély pesszimizmus, azonos mértékben rombol, mint a mély optimizmus.
Csak ahogy mondod, az aranyközépút, nagyon keskeny, nagyon nagy fegyelmet, és odafigyelést igényel, le lehet róla szédülni. Ez, egy pesszimizmus folyamon átívelő keskeny híd.
Köszönöm, hogy olvastál.
gyuri
Kedves Gyuri, örülök, hogy itt újból rád találtam :). Elmélkedéseddel egyetértek. Én inkább az óvatos emberek táborába tartozom. A rózsaszínű ködös örömök nem tudnak serkenteni. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésHajnalka.
TörlésÖrülök neked, hogy itt vagy az Allegórián!
Igen, a rózsaszín álmokat, mindig követi valami átkozottul nehéz ébredés, ami nagyon keserű tud lenni.
Aztán a végén kisül, hogy nem is a nehéz esemény tett tönkre, hanem én, a rózsaszín álmaim okozta rémes ébredéssel.
Köszönöm, hogy rám néztél.
gyuri