Látod, ha csendesen élek
is, megtalál a fájdalom.
Én már nem bántalak téged
az életem egy furcsa lom.
Látom a jelent, és múltat,
a szemedben égő vágyad
amik most élnem nem hagynak,
és a lelkem belefárad,
hogy téged keressen egyre,
és nyomod után kutatva
bogárként szállna a fényre,
és perzselten aláhullna.
Ilyen végzetes vagy nekem,
a fényed halálos álom...
Nem repül veled a lelkem
magamat meg nem alázom.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése