Tomor Gábor: Párbeszédek



Mottó: Bízzál, de nézd meg, kiben. (Zrínyi Miklós)

Határeset
– Miért tornászol annyit, kedvesem?
– Hogy karcsúbb, szebb legyek, szívem.
– Miért fontos ez, kedvesem?
– Hogy még inkább tetsszem neked, szívem.
– Talán, ha jobban szeretnél, kedvesem…
– Ennél jobban? De hát, ennél jobban már nem tudlak, szívem…

Koromfehér
– Mit szól hozzá, milyen nagy, fekete és gömbölyű ez a görcs! – szól emígyen Korom.
– Nézze csak meg jobban: szerintem ez kicsi, fehér és szögletes! – válaszolja Fehér.
– Milyen igazatok van, barátaim! – kiált fel az addig csöndes harmadik. – Ha úgy vesszük: fekete-fehér, gömbölyded-szögletes, nagy és kicsi is ez a görcs!
 
Édességes
Zuhog az eső, otthon az ernyő.
– Megázom! Hogy megyek majd ki? – töprengek félhangosan a hivatalban, az ajtó előtt.
– Nem cukorból van! – rögtönzi a választ egy üdén betoppanó ifjú asszony. Kettőt lép, s már nem is látom.
Most a válaszon meditálok:
„Miből vagyok – vajon miért mondta? Ha még ki sem próbálta, honnan tudja?”

Veszteség
– Oszlopos tagjaink távoztak az eltelt évben – panaszkodik a vezető.
– Vajon miért? – kíváncsiskodik a kívülálló.
– Elsősorban anyagi gondjaikra hivatkoztak.
– Kevesebb volt a pénzük, mint hasonló korú társaiknak?
– Nem, sőt. Csak az sem elég.
– Többet dolgoztak, mint az itt maradók?
– Tulajdonképpen ezt sem lehet mondani.
– Gyakran emlegetik a hűtleneket társaik?
– Nem is emlékszem, olykor talán, hébe-hóba…
– Aha – így az érdeklődő. – Már azt hittem, oszlopos tagjaik léptek ki az elmúlt évben.  

Megnyugtató
Apa, fia és annak barátnője a könyvárusító pult előtt. Az apa megpillantja „A nőkérdés” című kiadványt. Eszébe ötlik szülői felelőssége, s félrevonja fiát.
– Szereted? – kérdi tőle.
– Az nem kérdés.
– És ő téged?
– Semmi kétség.
Az apa megnyugszik. Fiának a nőkérdés – egy ideig nem kérdés.


Állatos téma
Kis ügy, ahogy ketten látják.
– Hát nem érted? Ezzel foglalkozni kell! – erősítgeti az egyik.
– Ugyan, elefántot csinálsz belőle… – legyint a másik.
Mialatt ők vitatkoztak, az ormányos bolha sokat ugrott előre.


A kép címe: Kémény; Révész László László festménye.


6 megjegyzés :

  1. Ez, egy nagyon jól sikerült írásod Gábor, tömör kivonata az ember milyenségének, egy élet folyamán előforduló villanásai a lét gyakorlatának.
    Ezek alól, senki nem ment...
    Örülök, hogy olvastam.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi mindenre rávilágíthatnak akár csak rövid párbeszédek is... Meg ha sikerül úgy megírni, hogy "ítéletet", illetve némi mögöttest is tudunk általuk éreztetni. - Köszönöm véleményedet, Gyuri! :)

      Törlés
  2. Roppant szellemes írások, nagyon tetszettek, jókat mosolyogtam rajtuk. Az igazságtartalmuk pedig kétségtelen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, Ildi, hogy megfogtak ezek a részletek, illetve tollhegyre tűzött pillanatai a létnek. - Köszönöm! :)

      Törlés
  3. Megnyugtató, hogy a veszteség is lehet határeset.
    Tetszettek a párbeszédeid, szellemesek!
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mint ahogyan felfogjuk, hogy a határeset is értékelhető veszteségként. Mindenesetre annyira elnézést sugalló, megbocsátó is, ha ezzel a - hogy is mondjam: - szelídséggel állunk a dolgokhoz, megítélésükhöz. - Köszönöm véleményed, kedves Szabolcs!

      Törlés