Bogdán Jakab meghalt és bár tudott róla, mégsem vette tudomásul. Tudott a halál létezéséről, azt is elfogadta, másokkal ez rendszerint előfordul, de valahogy önmagára nem érezte érvényesnek.
Zsenge ifjúként jelen volt nagyapja halálos ágyánál, látta az öregúr távozását, ott határozta el, vele ez nem fog előfordulni, Ez a fogadalom idő múltán látszólag feledésbe merült, de ahogy idősödött, egyre gyakrabban jelentkezett. De meggyőződése miatt nem tett rá semmiféle hatást. Lelkiekben felkészült, hogy szeretett hozzátartozói halálát, mint fogja átvészelni, mit fog tenni, ha öregen magára marad. Jegyzeteket készített az örökölhető javakról, pénzügyekről, igyekezett aprólékosan elrendezni a hogyan tovább technikai részleteit.
Mikor mindennel elkészült, igen megnyugodott boldogan kapcsolt saját számára kitalált életsebességre.
Abbahagyott minden társadalmi érintkezést, hogy szokja az egyedüllétet. Üde volt és elégedett. Hozzátartozói észrevették különös átalakulását, megváltozott viselkedését, de aggkori elhülyülésnek gondolták - jókat vigyorogva a háta mögött sejtelmes viselkedésén.
Telt-múlt az idő, hozzátartozói kezdtek sorba elmenni. Ő, elhatározásának megfelelően viselte a megrázkódtatásokat, vigyázva, neki ne ártson. Lassan múltak az évek, Bogdán bácsi egyedül maradt. Elégedett volt, tervei szerint alakultak az események.
A hatalmas bérházban ahol lakott látta felnőni a gyerekeket, azoknak gyerekeit is, akik szeme láttára öregedtek meg.
Már senki nem ismerte a vénembert a másodikon, de nem is érdekelte a lakókat kiléte.
Bogdán Jakab élt, és láthatóan létezett.
Évekkel korábban történt, egy kellemes augusztusi délután-elgázolta a busz. Rendőrség, mentők, hullaszállítók.
Állítólag közpénzből temették el. Bogdán Jakab mindebből semmit nem vett észre. Élte tovább eltervezett életét, élvezte nyugalmát.
Elképesztő, hogy erős hittel és akarattal mikre képes az ember.
Kép: Kapolyi György alkotása
Zsenge ifjúként jelen volt nagyapja halálos ágyánál, látta az öregúr távozását, ott határozta el, vele ez nem fog előfordulni, Ez a fogadalom idő múltán látszólag feledésbe merült, de ahogy idősödött, egyre gyakrabban jelentkezett. De meggyőződése miatt nem tett rá semmiféle hatást. Lelkiekben felkészült, hogy szeretett hozzátartozói halálát, mint fogja átvészelni, mit fog tenni, ha öregen magára marad. Jegyzeteket készített az örökölhető javakról, pénzügyekről, igyekezett aprólékosan elrendezni a hogyan tovább technikai részleteit.
Mikor mindennel elkészült, igen megnyugodott boldogan kapcsolt saját számára kitalált életsebességre.
Abbahagyott minden társadalmi érintkezést, hogy szokja az egyedüllétet. Üde volt és elégedett. Hozzátartozói észrevették különös átalakulását, megváltozott viselkedését, de aggkori elhülyülésnek gondolták - jókat vigyorogva a háta mögött sejtelmes viselkedésén.
Telt-múlt az idő, hozzátartozói kezdtek sorba elmenni. Ő, elhatározásának megfelelően viselte a megrázkódtatásokat, vigyázva, neki ne ártson. Lassan múltak az évek, Bogdán bácsi egyedül maradt. Elégedett volt, tervei szerint alakultak az események.
A hatalmas bérházban ahol lakott látta felnőni a gyerekeket, azoknak gyerekeit is, akik szeme láttára öregedtek meg.
Már senki nem ismerte a vénembert a másodikon, de nem is érdekelte a lakókat kiléte.
Bogdán Jakab élt, és láthatóan létezett.
Évekkel korábban történt, egy kellemes augusztusi délután-elgázolta a busz. Rendőrség, mentők, hullaszállítók.
Állítólag közpénzből temették el. Bogdán Jakab mindebből semmit nem vett észre. Élte tovább eltervezett életét, élvezte nyugalmát.
Elképesztő, hogy erős hittel és akarattal mikre képes az ember.
Kép: Kapolyi György alkotása
Túlélni mindenkit, az egész világot - Bogdán Jakab nem akármilyen vállalása! Aztán meghalt, és mégse! Az akarat, a hit csodája ez: remekül megírtad, Gyuri! Szerintem te igazából el sem képedtél e páratlan végtelenségen... :)
VálaszTörlésRajzod páncélos vitézei, a sakkmezős harctéren, nemkülönben tetszettek! :)
Kedves Gábor.
VálaszTörlésIgazán örülök levelednek, véleményednek.
Az akarat, a hit, csodákra képes, Bogdán Jakabban minden megvolt ahhoz, hogy ez a csoda megtörténhessen vele.
És örülök, hogy a rajzom is tetszett.
Köszönöm látogatásodat.
gyuri
Kedves Gyuri, a hit az lehet, s az is igaz, hogy a hirtelen halált észre se veszi az elszenvedő. Hogy tovább , mit ''hisz'' hát...Az örök életért harcolni, olyan lehet, mint a remek rajzodon levők harca. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésAmúgy rémes lehet, elérni az örök életet. De meghalni sem kívánt program...
Harmadik lehetőség, meg nincs.
Csak nehogy úgy járjak, mint Bálám szamara, aki nem tudta eldönteni, melyik illatos fűcsomót egye, és éhen halt.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
Remek parabola, kedves Gyuri.
VálaszTörlésKedves Tibor.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy rám néztél, és véleményeztél.
gyuri
Magam sem értem, de a végén nevettem. Talán poén, a befejezés, megvan ennek a sajátos Gyuri-féle humora. De nagyon jó volt az öregnek, hogy nem vette észre a halálát. Ezt szabadalmaztatni kellene, esküszöm, én is így halnék meg.
VálaszTörlésNagyon tetszett e gyöngyszemed, rajzod nekem Don Quijote harca a kis rusnya halálosztóval. :)
Kedves Ildi.
TörlésMert kétségtelen, egy aktívan élő embernek, a halál, a nyom nélküli eltűnés, valahol, valami nevetésre ösztönző képtelenségnek tűnik.Egy olyan morbiditás, amin már elképedve vigyorog a halandó.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
:)
VálaszTörlés... a halálon, mint egy álmon, átesem...
Kedves Irén.
TörlésNagyon csábít a lehetősége annak, amit írsz.
Valami álomszerű feloldódás, ami embernek méltó lenne.
Asszem nehéz élni, de meghalni sem lesz könnyebb.
Köszönöm látogatásodat.
gyuri