Elfogyott régen mosolyom,
és üressé vált az arcom.
Egyre csak azt mondogatom
hogy nem kell mindent megkapnom...
Félve közelítek hozzád.
Alakod már elmosódik.
Forró érzelmeim nyomát
a nem gyógyult sebek őrzik.
Félúton megáll a lélek.
Hol van a tiszta érzelem?
A fáradt vérem kiserked
ahogy magamban keresem.
Nem vagyok én alázatos!
Szavam is vág, mint a penge.
Sebeket kaptak az álmok
csak átok jut most eszembe.
2015.10.18.
Létünkkel a szenvedés is együtt jár, kedves Jenő. És fakulnak az emlékek, bárhogy őrizgetnénk is az indulatokat. Milyen érdekes, a tudós Mérei Ferenc egyik mondására rímel az elején, amit írsz, ő úgy fogalmazott: Nem kell mindig jól járni...
VálaszTörlésHű, de kemény verset írtál.
VálaszTörlésGratulálok: Mila