8 megjegyzés :

  1. Francis2017. július 2. 21:32

    Pillanatnyi nyomott lelkiállapotra vall, amiről írtál, Ildi, meglehet e módon igyekeztél szabadulni is tőle. Mint zivatar nyomán a megviselt földnek, talán neked is sikerült a megtisztulás a kényszerképzetektől... :d

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 23. 17:49

      Gábor, valóban van úgy, hogy nyomottá válunk, amin csak egy jó kis zivatar segíthet. Alkalmasint sikerült megszabadulni tőlük. :D

      Törlés
  2. Radmila2017. július 3. 15:21

    Lehangoló a versed, deága Ildikó. Ez egy lelki mélyponton törhetett fel benned.
    Ennek ellenére sikeres alkotás.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 23. 17:50

      Köszönöm kedves Mila, megvallom, nem voltam éppen topon. :)

      Törlés
  3. Kapolyi György2017. július 4. 0:42

    Kedves Ildi.

    Igen érzékletesen írtad le azt az állapotot, amikor az ember sodródik a lét óceánjában, a maga kényszerképzetei között hánykolódva.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 23. 17:52

      Köszönöm, kedves Gyuri ! Így igaz, van úgy, csak sodródunk tehetelenül, és nem tudjuk irányítani magunkat. :)

      Törlés
  4. Unknown2017. július 4. 10:30

    Kedves Ildi,

    Meglepődtem versed hangulatán, de igazán remekül sikerült :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Riba Ildikó2017. július 23. 17:53

      Köszönöm, Noémi. Furcsa volt, vagy szokatlan? Pedig úgy érzem, ez sem idegen tőlem. :)

      Törlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése ( Atom )