az időskori magány halálos
Miért hal meg,
akit nem ér baleset,
idős bár, de nem beteg?
Egyedül él a kis házban,
hideg télben, meleg nyárban.
Gyermekeit felnevelte,
szétszéledtek, tőle messze.
Ritkán jönnek, hamar mennek,
nem mesélnek, nem kérdeznek.
Nem ízlik az ebéd nekik,
alig esznek, csipegetik.
Túl fűszeres, vagy túl édes,
egy szóval: nem egészséges.
Sonkát, kolbászt el nem visznek,
ők csak növényeket esznek.
Mama! Vigyázzon magára!
Majd eljövünk nemsokára.
Telnek a hetek, hónapok,
Ő számolja a napokat.
Jön a szomszédtól üzenet:
mama nem vár már titeket...
Temetésre szól a harang,
sír a bánat, késői hang.
Miért halt meg? Nem volt beteg...
Ki érti ezt?
Ki érti ezt?
Felteszed a kérdést a címben, aztán az első sorban válaszolsz is. A további sorokban ennek mintegy kifejtését, értelmezését kapjuk. - Szomorú ez a végkifejlet, szomorú a versed is, Sarolta.
VálaszTörlésKedves Gábor!
TörlésMint idős ember, tanár, szülő szomorú tapasztalatokat gyűjtöttem a gépiesített világról. Inkább lennék szegény - mint gyermekkoromban - de a szeretet nagyon hiányzik.
...és sajnos egyre több ez a közöny, ez a csak magunkkal törődünk eset, a szeretetlenség. Tóth Saroltának minden elismerésem a remek verséért !!
VálaszTörlésÉrzelmek nélküli világ ez, de a rosszindulat, a bosszú és a többi negatív érzés mégis jelen van - erkölcsi értékválságban élünk.
TörlésJólesik, hogy egyetértesz velem.
Meghatott a versed, s mélyen átérzem, megértem.
VálaszTörlésKöszönöm ezt az együttérzést
Törlés