Koczeth László: Testetlen kereszt

szemforgatók
Kik gyermekként
fejedet simogatták
most
a gyilkost is
többre tartják

eszme
mit kétkedők
hatalmasok hada
meg nem állíthat
mint követ repesztő virág
bújik
az ige
- s világosul
milliók mosolyától

ennek a zsidónak
bűne ugyan nincs
de stigmát
képzelünk reá
hisz hatalmát
nem ingatag
örvendőktől nyerte
- s ki döntené meg önnön
nagyságát

feszítsd meg
kiált
a vérszagon hízott tömeg

látványért csődül
együtt ordítani jó

te is
te is
te is

gyilkolni
ugyan félsz
ha más teszi helyetted
kéjjel élvezed

Istenfia
szúr-e még töviskoronád
hullajtod-e véred
ezekért
kik kívánják halálod

asszonyok sirnak
minden megszületendő fiúért
ki magában hordja
szellemed
s keresi
hogy lábad nyomába lépjen

megroggyansz
nem az ácsolt fa terhe nagy
- az mit vállaltál

Emberért

kik földi csodákat keresnek
holott az bennük lapul
tettekre várva

a Fény
az Út
a Remény

korpuszod
keresztté olvadt
- fehér galamb
szárnyal
a Golgotán

megváltani
szeretni
értünk
- mennybe mentél