Molnár József: Együttnemgondolkodás - M.Fehérvári Judit: Apokrif c. versére














...Erre most azt mondhatnám, hogy nem így lesz!
De mondhatom-e, hogy nem alapozták meg a múlt
kísértetei ezeknek a látomásoknak a valószínűségét?
Mondhatom-e azt, hogy tévedés minden szavad, gyermekeink
nem a butító éjszaka hálójában születnek, a sátán kezében, lelket
felemelő, klasszikus zenék helyett nem az alacsony rezgésű, mindent
bekebelező-elpusztító "dögkeselyűk" közé zárják a miénk, de  már inkább a
saját jövőjüket; mondanám azt, hogy a szimbólumok és a jelképek viharában, egy
pozitív rezgést adó tetoválást sem láttam a karokon, vállakon, istentől kapott testünkön, ami
valójában nem elcsúfítható, mert önmagában egy paradicsomi éden,
elmondhatnám-e, hogy ifjaink, lányaink az ősi látomásos tanításoktól másnaposan
ébrednek, ahelyett, hogy a pályaudvarok homályos fényeiben józanodnak ki az
átrobbantott disco-éjjeleiken túl,
mondhatnám, hogy lányaink, asszonyaink tudatosan készítik fel
utódainkat, mondhatnám-e, hogy a rendszeres meditációk hatására felismernék
az együttgondolkodás mágikus erejét?
Együttnemgondolkodás az úr, egy sötét ideológia ragacsos leple alatt...

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése