Molnár József: Papír-folyók 10.














Kékes kiáltásra
ébredek. Lángoló
fák bújtak ki
a földből. A tűzben
hővirágok nyílnak,
olyanok, mint
a remény.
Apró
gombafonálon
emelkednek a
léggömb-égre, hogy
azt behálózva,
szebbeket
álmodhassanak
az istenek.
Nélkülük

zárás előtti
sötét van, s a
kirakatüveg is a
tükörképedet
veri vissza.
Mint harangok a szív
rettegett mélyének
suttogását.

+++++++++++++++++

Nemsokára
megszületünk!

Előbb még elfolyik a
magzatvíz,
az anyával együtt
olvassuk a zenét,
gurulunk
egy domboldalon,
fékezünk a félelem
hullámain,
kétségeinken kacagunk,
simogatásra ébredünk,
tejpocakról álmodunk,
halkan kopogtatunk egy
lábrúgással,
láb – s karsejtjeink
jeleznek,
mohó létezés-ösztön
emel,
elsőt dobban a szív,
milliónyi csókból
megfoganunk…

Nemsokára
megszületünk!

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.