Tulajdonképpen a szélkakas volt a torony tetején a városnak az a dísztárgya -ha így nevezhetjük-, amiről évek hosszú sora alatt minde... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Cirkusz
érzem néha cirkusz az élet manézs fényében fejemen csörgő bohócsipka rossz ripacsként viccet mondanék várnám nevessen dicsérve tapsol... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Létmód
Félelem. Zaklatás. Rémképek. Rossz álom csupán; velem vagy, újra megmentesz. A kép (részlet) címe: Benzodiazepine; Hollós Ádám festmén... Tovább olvasom »
Kapolyi György: 666
Ez a novemberi délután is olyan ocsmány volt, mint szokott. Már fél négykor erősen szürkült, vastag köd ereszkedett a városkára, eltü... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Hatalom hada
Mért akarsz sebesebb lenni a fénynél? Megperzseled saját tolladnak színét. Elérhetetlennek tűnő elérhető célodból indulás előtt lesz e... Tovább olvasom »
Fedák Anita: Kockás ing
A táskáján a cipzár ellenállt. Előbb a németkönyvet vette ki, de cipzár továbbra is makrancoskodott és nem mozdult. A dolgozatokat mé... Tovább olvasom »
Göldner Ildikó: Kövek
Köveket szerettem gyűjtöttem sokat csillámaikból rám sütött a nap benne éltek és ragyogtak szedtem kavicsokat gömbölyűt kerekk... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Csalódtak bennem
Hányszor írtam le azt a szót! Sorba írva a hangokat. Rózsaszín ködbe mártózott akinek szava elakadt. Hitte hogy szerelmem beton kemény é... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Céltudat
Sarkos kérdés – hangzatos vélemény: Közlöm, amit akarok, ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Dorgálás
Ti Isten bárányai! Ha messziről nézlek benneteket a napsütötte zöld réten, békésen legelésztek hófehér bundáitokban…szinte könnyezem ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tűzben
hajnali tűzben égett életed néhány vacak kelléke csípős maró füst tüdődbe tőrként hatol kezed markolja maradék semmid pernye olvadt h... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A kalap
Jaroszlav rendkívül pedáns, és precíz ember volt. Hosszú évek óta mindent a megszokott időben végzett, reggelente pontban 8-kor megve... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Órás
Egy jó ideje már a kert végében különálló kis házban lakott, mindenkinek jobb volt ez így, ő nem bírta elviselni a családi otthont, é... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tavasznapsugár
sudár jegenyén hollófészek lakója búsuló madár erdő bejárat sűrű bozótja alatt tőzike bújik szerényen bókol fehér fején sárga pötty t... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mindig újra
Elfáradtam. Átkozottul elegem van mindenből- mondta hangosan a férfi, egy nehéz sóhaj kíséretében, amiben benne volt egész élete. Min... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Hazám
A hazám itt van körülöttem bennem sziklákban fákban emberekben a koldus kinyújtott tenyerében a citerás hangos hamis énekébe... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lehetőség
Te ott, én itt, közöttünk űr. Távolítók másságaink. Egymást elfogadni lenne hidunk. A kép címe: Margit híd; Tegze Judit festménye. ... Tovább olvasom »
Seres László: Vers a vershez
Igaz légy s örök. Gyönyörök gyönyöre, vérünkből írt szó, lelkünk gyógyírja, éltető infúzió. Ne keltsen zajt, felszínes mámort soha szép... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az ifjú lovag
A középkori vár romos falait néhol egészen vastagon borította már a föld. A növények birtokba vették az ódon köveket, és a réseket ki... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az esték már csendesek
A kétszintes kerti házba beköltözött az éjszaka. Olyan sötétség volt bent, hogy vágni lehetett. Mikor beléptem kétszárnyú kapuján, sz... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Galaxisom
Gutenbergünk galaxisában magam csak egy porszemnyi vagyok. Magukhoz vonzanak ellöknek engem az óriás csillagok. De mégis létezem és szál... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Csodák
A vak látott, süket hallott, szólt a néma, járt a béna. Az ostoba gondolkodott, aki meghalt, feltámadott. Analfabéta olvasott, a rokk... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Ódon
repedezett világban málladozó vakolat porladó táblái közt pókhálóba bugyolált ódon emlékek roskatag polcon álmodnak kusza sorban dobo... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bizonyságtól gyógyulásig
Mottó: „Semmi sem annyira elkerülhetetlen, mint az a hiba, amelynek eljött az ideje.” (Arthur Block) Bizonyság Szórakoztató elektron... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs Csaba: Műugrók a vashídnál
A vashíd mellett ömlött a Körösbe a Páris patak csatornába kényszerített vize. Nagy öblű csatornát építettek, alsóbb szakaszán szint... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Fekete teremtés
fekete lelkű tavasz szavad ravasz életre hívod rég halott virágomat elszáradt fekete száron porladó vágyon fekete pillangó szárnya megre... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A bajnok
Miután a sárkány nagy nehézségek árán legyőzte Györgyöt-aki amúgy szent-felpattant az elárvult ló nyergébe, köpött egy olyan hegyeset... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)