10 megjegyzés :

  1. Kedves Ildikó.

    Ez, a világ leg hálátlanabb, és leg nehezebb mestersége.
    Nem csoda, ha a bohócnak, munkája közben elerednek a könnyei.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Gyuri ! Kár, hogy az életben legtöbbször mi vagyunk a bohócok, esendő emberek.Köszönöm, hogy olvastál ! :)

      Törlés
  2. Szeretettel gratulálok versedhez! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ildi,

    Nagyszerű vers, nekem nagyon tetszett.
    Próbálunk megfelelni, csak sejtéseink vannak, mit várnak el tőlünk, néha szörnyen érezzük magunkat, de nem lehet levenni az elrongyolódott jelmezünket, mert végig kell csinálni. Persze a csali az, hogy néha nagy tapsot is kapunk és ezért érdemes reménykedni benne, hogy összességében egész jó :) én erre gondoltam, miközben olvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noémi, igazán jól gondoltad, jól érzékelted amire gondoltam. Kapjuk a csalikat, aztán szenvedünk, maikor bekapjuk, de nincs menekvés, végig kell csinálni, ha másért nem, önmagunk miatt.
      Köszönöm figyelmed ! :)

      Törlés
  4. Ha valaki, a bohóc komolyan veszi mesterségét. Nevettetni akar, hogy a szomorú emberek feledjék, ami meggyötörte, kínozza őket. Aki a szerepére vágyik, szintén ezt akarja, és - mint az igazi bohóc - fellépte után szabadon elsiratná nyomorúságos érzéseit. Hatott rám versed, kedves Ildi! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Gábor ! Nem tudom miért, talán csak megérzés volt gyermekkoromban is, de sosem szerettem a bohóc számokat. Mindig olyan elesett, szomorú, ügyetlen volt a bohóc, inkább pityeregtem, mint nevettem rajta. Szánalomra méltó figura, és sokszor, mi magunk is azok vagyunk, noha olyan jól esne egy cseppnyi figyelem, elismerés. :)

      Törlés
  5. Kedves Ildikó!
    Versed hanhgulata fájdalmasan-szép.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés