Seres László: Vers a vershez

Igaz légy s örök. Gyönyörök gyönyöre,
vérünkből írt szó, lelkünk gyógyírja,
éltető infúzió. Ne keltsen zajt,
felszínes mámort soha szépséged.

Csapodár se légy, és ne szabj magadra
dús cafrangokat. Csipkék díszei
ne fedjék alakod, kimódolt formád.
Légy egyszerű s ne ismerj irgalmat,         

ha értünk indítasz új hadat,  Nagy Úr,
míg el nem gyengül térdre hullt tested
s mosolyodtól a lebukó nap fénye       
megtörik a sírhantokon sorban.

Úgy szólj, ha szólsz, hogy halld vissza a hangod.
Lásd, ki figyel rád s ki adja lelkét
márványként, hogy bevésd örökre magad.
Általuk lehetsz holmi varázslat

- hol irigyelt senki, hol mindent vágyó -
szavak gyémántja, mely metsz és hasít,
mint sebben a kés, hogy életben maradj,
míg figyelsz a porba hulltakra is,

​kikhez lehajolnod oly felemelő.
Velük légy villám, míg szád mennydörög.
Ők hallgatnak rád, mint gyermek anyjára,
akár vigasztalsz, akár megintesz.      
A kimondott szónál is csendesebben.