Köveket szerettem
gyűjtöttem sokat
csillámaikból
rám sütött a nap
benne éltek
és ragyogtak
szedtem kavicsokat
gömbölyűt
kerekké csiszolt
laposat bordót
kékeket szürkét
csíkosat min
a korszak átszaladt
találtam elhagyott
csigaházakat
fűztem magamnak
láncokat
préseltem virágokat
óvtam a szirmokat
meghaltam értük hogy
szülessek velük és
legyenek boldogak
Kedves Ildikó.
VálaszTörlésRemek hangulatú, kedves, szívet melengető költemény.
Gratulálok.
gyuri
Köszönöm szépen! :)
TörlésAki így szereti a köveket, a naptól éledő természeti képződményeket, aki élni-halni tud szépségükért, az megérdemli boldogságát. Tetszett a versed, kedves Ildikó. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésKöszönöm szépen Tibor! :)
VálaszTörlésKedves Ildikó,
VálaszTörlésNagyon szép verset írtál, igazán tetszett :)
Szépek a köveid, és a virágaid. Örülök, hogy jöttél az oldalra. :)
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok versedhez: Mila
VálaszTörlés