Hányszor írtam le azt a szót!
Sorba írva a hangokat.
Rózsaszín ködbe mártózott
akinek szava elakadt.
Hitte hogy szerelmem beton
kemény és megtörhetetlen,
de csak láng volt a mondatom.
Benne őt elveszejtettem.
Átkokat szórt és zokogott.
Kérdésre nem volt válaszom.
Valami akkor megfagyott
emlékét hordom vállamon.
A szívem egy Rubik kocka
és akárhogy csavargatom
mindig más szín jön ki rajta
és zokogását hallgatom
2016.02.19.
kedves Jenő.
VálaszTörlésBizony, az elkövetett csalódás, ha átérzi az ember, mit okozott a másik emberben, rohadt egy állapot.
Sok év múltán is képes visszaköszönni.
Remek vers.
gyuri
Önkínzó régi ügyek... Régiek? Hiszen ma is gyötörnek. Felvethető, kinek jobb: aki teljességgel elfelejt ilyesmiket, vagy aki felelősséget érez a következmények miatt? Talán más párosítást fogalmazni - változtatott-e az "elkövetőn" az egykori "bal"eset? - értelmesebb lenne...
VálaszTörlésSajnos vannak kötelékek amiket csak drasztikus eszközökkel lehet elszakítani.
VálaszTörlésHa nem is egyforma mértékben de mindkét félnek fájni szokott.
Köszönöm hogy megértettétek a mondandómat. Jenő
Nehéz, és fájó a kötelékek elszakítása. Az érzés megmarad, és elkísér, néha-néha újra fájdalamat okozva.
VálaszTörlésSzomorú hangvételű versedhez szeretettel gratulálok: Mila
VálaszTörlésKedves Jenő,
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a versed is :) vannak dolgok, amiket évekkel később is bárhogy forgatunk gondolatban, nincs megkönnyebbülés, ugyanúgy bánt, mint akkor, nem mindent old meg az idő.