Áldás a boldogság,
átok a fájdalom.
Boldogság, fájdalom,
ülnek a vállamon.
Mindkettőt vállalom.
Nem is tehetek mást,
váltogatják egymást.
A boldogság – rövid,
a fájdalom – hosszú.
Nem szerepel benne
sem érdem, sem bosszú.
Igazságot tenne,
ha jó boldog lenne,
fájdalom-koszorú
sírokon díszlene.
De az ember sorsa
nem így van megírva.
A jó sokat szenved,
a rossz meg nevethet.
Kedves Sarolta.
VálaszTörlésEz így igaz, ahogy versed szól.
Nagyon lehangoló, hogy az ember, nem tud változtatni, enyhíteni, módosítani ezen tényen.
Mennyivel könnyebben tudnánk cipelni életünk súlyát...
gyuri
Szomorúan lehangoló a versed kedves Sarolta, de nagyon igaz. Szeretettel olvastalak. Ibolya
VálaszTörlés