Van fizetés – megúszta hát
Kissék dagadt macskája,
s reggelente a vén szarkát
sem cserkészem már nyársra.
A kocsmáros újból haver,
roppant kedves lett hozzám,
csak viccelt, hogy úgy orrba ver,
ha a lóvét nem hoznám.
És a csekkek! Hogy kelleti
magát ott a sok sárga
kis fecni – vajh’ melyik nyeri
meg az utat Postára?
Rám köszönt egy kofás néne
kinn, a Bosnyák piacon:
- Régen láttam, tojás kéne?
ám hitelbe nem adom!
Megint él a telefonom,
ma már többször pittyegett,
Csányi Sanyi, régi spanom
írta: holnap itt legyek!
Csupa móka és kacagás
lapul e pár versszakban,
s mindjárt fizu, mi tagadás,
már csak harminckét nap van…
Grafika: Trautsch Tímea
Ilyen az, aki minden anyagi megszoruláson is évődni tud! Attila, mindenkinek megfeleltél, s látom, bizakodva nézel a következő hónap elébe! :) Tímea is átérezte (a macsekkal is átéreztette) a témát: az mintha azt gondolná összetett mancsokkal: Hihetetlen, már megint megúsztam! :)
VálaszTörlésIgen Attila.
VálaszTörlésAz ember, hónapról hónapra vívja meg "Halálharcát".
Ha kellő optimizmussal teszi, minden esélye megvan a sikerre.
Mert, végső fokon, "Nem eszik olyan forrón a kását"
Tetszett.
gyuri
Humoros írásaid kissé talán feledtetik a néha komor valóságot. Szeretem humorodat, látásmódodat. Tímea rajzai igazán kifejezőek. :)
VálaszTörlés